1 1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2 Ő volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl.

6 Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. 7 Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.

9 Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. 10 A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. 11 A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

12 Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.

14 Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

15 János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.«

16 Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. 17 Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. 18 Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

„Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött” (Jn 1,9).

Milyen jó nekünk, akik ezt tudjuk. Mindenkinek az a vágya, hogy fényben, örömben éljen, egyszóval boldog szeretne lenni. Ezért kívánjuk egymásnak, hogy boldog újévet, vagyis hogy éljünk az elkövetkező évben fényben és örömben. De az emberek nagy része olyasmikben keresi a boldogságot, amikről kiderül, hogy nem teszik boldoggá. Boldog újévet! Futunk egy délibáb után. Van, aki feladja, és rezignáltan azt mondja, nincs boldogság, de van, aki élete végéig kergeti.

„Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,9.12-14).

János evangéliuma azt mondja azok élnek fényben és örömben, akik befogadták életükbe a világ világosságát, Jézus Krisztust. Vagyis mi, keresztények Krisztus fényében és örömében élhetünk. De sokan, ha tükörbe nézünk, nem látjuk, hogy az arcunk ragyogna az örömtől, pedig ragyoghatna. Csodálatos kincset kaptunk a keresztségben, Isten gyermekei lehetünk, hozzá tartozhatunk, vagyis Isten fiai, ahogy Szt. Pál nevezi az első keresztényeket, szentek. Valóban azt lehet ránk mondani, hogy szentek vagyunk? Te is, én is, mi mindnyájan? Amikor tömeges vallás lett a kereszténység, akkor az átlaghívő kezdte azt gondolni, hogy szentségre csak a kiválasztottak, főleg a papok és szerzetesek, akik egész életüket Istennek ajándékozták, ők vannak meghívva. Mi, átlag keresztények csak ülünk a padban, és hallgatói vagyunk a misének, nem veszünk részt a szent misztériumban. Jézus nem ismer nézőket a pálya szélén, azt mondja, aki hozzá tartozik, az játékos a pályán, játssza az élet szép játékát az ő szabályai szerint. Persze, ahogy a focisták, néha hibázunk, nem találjuk el a labdát, vagy az ellenfélnek passzoljuk, de a játék folyik tovább és mi megújult igyekezettel igyekszünk jól játszani. Puskely Máriának van egy nagyon kedves mesekönyve, aminek az a címe, hogy „Játszani jó”. Jó Jézus játékát játszani, ami vele csak elkezdődött, amikor az Ige megtestesült, azóta mi játsszuk tovább az Ő segítségével. Mert sok segítséget kapunk Tőle. Segít bennünket a Szentírás, segít bennünket a Szentlélek, az Eucharisztia és segítenek a szentségek is. Ez a játék közösségi játék, nem egy sportoló egyéni teljesítménye. Adjuk és kapjuk a labdát egymásnak. Sok múlik azon, hogy milyen labdát adunk egymásnak. A futballban ma már külön jegyzik a berúgott gólok száma mellett, hogy egy játékos hány gólpasszt adott másoknak. Tehát nem csak az a lényeg, hogy én sikeresen hány gólt rúgok be, hanem hogy hányszor adok jó labdát a másiknak. Ez ránk is vonatkozik. Nem csak az a fontos, hogy én a saját dolgaimat a lehető legjobban, minél inkább Isten akarata szerint tegyem, hogy én bebiciklizzek a mennyországba, hanem hogy másokat is segítsek, hogy minél jobban, minél szebben éljék az életüket.

Egy új naptári év kezdete alkalom arra, hogy a kicsit berozsdásodott lámpásunkat megdörzsöljük, megtisztítsuk, hogy szépen ragyogjon. És akkor átélhetjük a csodát, mint gyerekkorom kedvenc meséjének hőse, Aladin. Aladin, a kisfiú talált egy ócska, rozsdás lámpást, de amikor dörzsölni, tisztítani kezdte a rozsdától egy óriási szellem bújt elő belőle, ami minden kívánságát teljesítette. A kisfiú óriási hatalom birtokába jutott.

Amit mi kaptunk a keresztség által, sokkalta nagyobb ennél:

„Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek” (Jn 1,12-13).

„A Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik. Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke, mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság által. S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által” (Róm 8,2.5-11).

Tisztítsuk meg a lámpásunkat, dörzsöljünk le róla minden rozsdát, hogy ragyogjon és ragyogjunk.

Matematikából megtanultuk, hogy milyen sok múlik a szám elé tett előjelen. A mi életünkben is a negatív előjelű dolgok, mint a bajok és nehézségek, Jézus Krisztus által átfordíthatók pozitívvá.

„ Isten országa ugyanis nem étel és nem ital dolga, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).

„Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva” (Jn 1,16).

Istenben élni erőfeszítést jelent. A sportolók ezt nagyon jól ismerik. Sok edzés előzi meg, mielőtt a játékos a pályára lép. De Istenben élni, a fényben élni öröm is. Még az esetleges szenvedés ellenére is. Mert ahogy a Fiú magára vette a szenvedést, nem azért mert nem volt más választása, hanem irántunk való szeretetből, a mi életünk sem mentesül a szenvedéstől azért mert Isten jelenlétében próbálunk élni. De Jézusban a fájdalom és a szenvedés értékké válhat, örömmé, ahogy az egyik Assisi Szent Ferencről szóló legendában, ami a tökéletes boldogságról szól. Szent Ferenc hűséges társával fra Leonéval beszélgetve sorol fel mindenféle értéket, nagy tetteket, de mindegyre azt mondja, hogy nem az a tökéletes boldogság.

„Már jó hét mérföldnyi úton tartott ez a beszéd, amikor végre Leó testvér nagy álmélkodással megkérdezte Szent Ferencet, így szólván hozzá:
- Atyám, kérlek téged az Isten nevében, mondd meg tehát, miben van a tökéletes boldogság?
Szent Ferenc akkor így felelt meg neki:
- Amikor mi csuromvizesen az esőtől és összefagyva a hidegtől, mocskosan a sártól és elcsigázva az éhségtől, elérjük majd az Angyalos Boldogasszony kolostorát, s kopogunk a kapun, és a kapus mérgesen kinéz és megkérdezi: "Kik vagytok?", mi meg azt feleljük: "Ketten a ti testvéreitek közül", ő pedig így válaszol: "Hazudtok, közönséges csavargók vagytok, akik tekeregve a világon becsapjátok az embereket, és elorozzátok az alamizsnát a szegények elől, takarodjatok innen", és nem nyitja ki nekünk a kaput, hanem kint hagy ácsorogni a hóban és a lucsokban, dideregve és éhezve a késő éjszakában. Akkor, ha mindezeket a bántalmakat, ha mindezt a durvaságot és megaláztatást türelmesen, fölindulás és zúgolódás nélkül elviseljük, sőt alázattal és szeretettel azt gondoljuk magunkban, hogy az a kapus csakugyan jól ismer bennünket, és Isten adja a szót ajkára ellenünk; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.
- Aztán ha mi mégis tovább kopogtatunk, s ő dühösen kijön, és ránk rivall: "Pusztuljatok innen, hitvány gazok, menjetek az ispotályba, mert egy falat nem sok, de itt még annyit sem kaptok, és ide ugyan be nem teszitek a lábatokat"; ha mi ezt is nyugalommal, sőt derűs lélekkel és szelíd szeretettel eltűrjük; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.
- Ám ha mi az éhségtől és a hidegtől sarkallva meg az éjszakának zordságától kényszerítve, mégis újból bezörgetünk, és esedezve kiáltozunk, és az Isten szerelmére kérjük, hogy nyisson ki nekünk, és bocsásson be bennünket, ő pedig fölháborodva így szól: "Semmirekellő gazemberek ezek, de majd megfizetek nekik érdemük szerint", és kijön egy görcsös bottal, megragad minket a csuklyánknál fogva, és leteper a földre, és alaposan meghemperget a hóban, és jól agyba főbe ver a bot boldogabbik végével; ha mindezeket mi békességgel és örömmel viseljük, az áldott Krisztus szenvedéseire gondolva, hogy iránta való szeretetből el kell tűrnünk a bántalmakat; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.
- Most pedig Leó testvér, halld a végső tanulságot! A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül, amelyekkel Isten az ő szeretteit elhalmozza, a legnagyobb adomány, ha önmagunkat le tudjuk győzni, és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni minden bántalmat és méltánytalanságot, minden igazságtalanságot és kellemetlenséget. Mert Isten többi ajándékával nem dicsekedhetünk, mivelhogy nem a miénk, hanem Istené; amint az Apostol mondja: Mid van, amit nem Istentől kaptál? S ha tőle kaptad, mit dicsekszel vele, mintha a magadé volna? De a nyomorúság és megpróbáltatás keresztjében bátran dicsekedhetünk, mert ez a mienk; ezért mondja az Apostol: Nem akarok másban dicsekedni, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.
Akinek tisztelet és dicsőség adassék, mindörökkön örökké. Amen.” (Assisi Szent Ferenc Fioretti)

Vágvölgyi Éva