1 1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2 Ő volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl.
6 Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. 7 Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
9 Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. 10 A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. 11 A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
12 Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.
14 Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.
15 János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.«
16 Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. 17 Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. 18 Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
„9 Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött” (Jn 1,9)
Adni és kapni ugyanaz, mindkettőhöz ki kell nyitni a szívünket. Van, aki nem tud adni, van, aki nem tud kapni, van, aki se adni, se kapni nem tud. Be van záródva a szíve. Vagy ahogy az ószövetségi próféták mondják, el van hájasodva a szíve.
A karácsony a nyitott szív ünnepe. Megnyílt az ég és a mennyből Dávid városában közénk érkezett az Úr Krisztus, az Üdvözítő, az élő isten Fia. Mondhatjuk úgy is, hogy Isten megnyitotta szívét és szeretete Jézus Krisztus személyében kiáradt a Földre. Nem diadalív alatt, díszes menettől kísérve. Egy alázatos fiatal leány, Mária volt a kapu, amelyen keresztül közénk érkezett.
Istennek elég volt egyetlen nyitott szív, Mária szíve, hogy belépjen a világba.
Most is elég neki egyetlen nyitott szív, a Te szíved, hogy belépjen a világba.
„Tárjátok ki ti is szíveteket! Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:
»Köztük fogok lakni és közöttük járni,
az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek {Lev 26,11k}.
Menjetek ki tehát közülük,
váljatok külön – mondja az Úr –,
s ne érintsetek tisztátalant! {Iz 52,11}
Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,
és én atyátok leszek,
ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek {Szof 3,20G; Jer 31,9; Iz 43,6},
mondja a mindenható Úr« {Ám 3,13G; 2Makk 1,24}
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.
Fogadjatok be minket szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem döntöttünk romlásba, senkit nem csaltunk meg. Nem kárhoztatásotokra mondom ezt; hiszen az előbb mondtam, hogy életre-halálra a szívünkben vagytok. Nagy a bizalmam bennetek, nagyon dicsekszem veletek; telve vagyok vigasztalással, nagyon bőséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett” (2 Kor 6,13-18; 7,1-4).
Nyitott szív kell, hogy befogadjuk Istent, és nyitott szív kell, hogy az Ő érkezésének örömhírét megosszuk másokkal.
Nyitott szív – csukott szív.
Nagy szívű – szűk szívű.
Vannak, akik elegek önmaguknak, nincs szükségük se Istenre, se a másik emberre, elég nekik a saját gazdagságuk, okosságuk, ügyességük, stb. Vagy egyszerűen csak önzők, szűk szívűek, nem akarnak adni, hát kapni se akarnak, mert akkor azt viszonozni kellene. Inkább becsukják a szívüket. Talán ez még a bűnbeesés árnyéka rajtuk.
De aki egyszer megtapasztalta Isten végtelen szeretetét, annak megnyílik a szíve, adás és kapás szüntelen lüktetésében él: Befogadni – adni, befogadni – adni…
„A szív bőségéből szól a száj” (Mt 12,34)
A Mária és Erzsébet szíve eltelt örömmel a Szentlélek által és amikor találkoztak ezt az örömet megosztották egymással.
Jézus születésekor megnyílt az ég, az Úr fényessége körülragyogta a pásztorokat. A pásztorok szíve is eltelt örömmel, először az angyali híradás nyomán, másodszor pedig, amikor saját szemükkel megtapasztalták a hír valódiságát (Lk 2,20)
Isten megnyitotta szívét, szeretete a megtestesülésben kiáradt a földre. A kérdés, amit feltehetek magamnak, hogy az én szívem nyitva van-e, hogy befogadja a szeretetét? Honnan tudom magamról, hogy befogadtam-e?
Weöres Sándor tréfás versével tükröt tarthatok magamnak:
„Sírni láttam két szemet.
Szemem mért nem könnyezett?
Szájat láttam nevetőt.
Túl mért nem nevettem őt?
Garast kapott a szegény.
Nem én adtam, mért nem én?
Kipattant egy rügy a fán.
Miért nem hajt a koronán?
Eltört egy virágcserép.
Lenni még! Élni szép!”
De még sokkal pontosabban fogalmazza meg számunkra Szt. Pál a Rómaiakhoz írt levélben:
„A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Legyetek egyetértők egymás között, nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében {Péld 3,7}! Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek minden ember előtt! {Péld 3,4 G}. Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel! Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek« {MTörv 32,35} – mondja az Úr. Hanem, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére {Péld 25,21-22}. Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,9-21).
»Ki mint vet, úgy arat« - mondja a közmondás.
Rossz és jó tetteink magja a körülöttünk lévők lelkének talajába hullik, ott kikel és megsokszorozódik. Jézus nem vár tőlünk lehetetlen teljesítményeket. Ha egy maréknyi jóság jó magját elvetjük, az kikel és növekszik és szárba szökken és termést hoz. Ha jó földbe hull, százszoros termést. Mint a búzamag. Hány búzaszál és kalász növekszik egy maréknyi búzából. Csak egy marék búza. Nem fog mázsákat teremni, de ha mindenki elvetné az ő maréknyi búzáját, akkor ringó búzamezővé tehetnénk az egész világot. Jóllakathatnánk mindenkit jósággal és szeretettel, mert az fontosabb, mint a kenyér, a tele gyomor.
A híres Nobel-díjas író, Stefan Zweig, nem sokkal a díj átvétele után, mondhatni a siker csúcsán egy hotelszobában öngyilkos lett. Hiába kapta meg a legnagyobb elismerést, hiába volt sikeres, mégis boldogtalan volt, eldobta magától az életet. Mitől érzi magát boldognak az ember? A jelek szerint a nem a sikertől, nem a vagyontól. A média gyakran mutat harmadik világbeli, anyjuk karján ülő, szomorú, tág szemekkel ránk néző, csont sovány csecsemőket. Az éhezők is boldogtalanok. Mi kell a boldogsághoz? Szögezzük le, hogy nem kell sok, mindössze három dolog: hogy legyen elég ennivalója, legyen fedél a feje fölött és a legfontosabb, hogy szeressék és ő is szeressen. Ha a szeretet hiányzik, hiába adott a fizikai jólét minden feltétele, az ember boldogtalannak érzi magát. Az ember számára a szeretet olyan, mint az élőlények számára a fény. Mint ahogy egy növény a nap fényétől és melegétől növekszik fel és borul virágba, úgy az emberi szív is a szeretet fényében és melegében tud kiteljesedni. „A világosság a világba jött” mondja a János evangélium, de úgy is mondhatnánk, hogy a szeretet a világba jött. Aki felismeri, megismeri, az képessé válik arra, hogy maga is szeretetté váljék, a szeretet jele legyen a világban, világosság legyen a világban. Ezek, ahogy a Nyolc boldogság mondja, még az üldözések, szenvedések közepette is boldogok, mert megismerték a legteljesebb Szeretetet, és ők is szeretnek.
Az emberi szem látása a fény függvénye. Sötétben megvakulunk, nem látunk. Aki mindig sötétben van, hiába van szeme, elveszíti a látás képességét. A vakond nem lát. „Van szemük, de nem látnak” . A magyar nyelv össze is köti a látást a világossággal, azt mondja, a szeme világa, „elvesztette a szeme világát” vagyis megvakult. A bűn, mint egy hályog, homályossá tette a látásunkat, a megtestesülés visszaadta a szemünk világát, a látás képességét: "A világosság a világba jött"
„Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,14-16).
Vágvölgyi Éva
