Jézus megjelenik a tanítványoknak 19 Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« *²⁰ Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. *²¹ Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« *²² S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! *²³ A­kiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«

Jézus és Tamás *²⁴ Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. *²⁵ A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«

*²⁶ Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« *²⁷ Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« *²⁸ Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« *²⁹ Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.«

UTÓSZÓ: 20,30-31

*³⁰ Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. *³¹ Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.

A magyar nyelvbe annyira beleivódott a hitetlen Tamás képe ebből a szentírási jelenetből, hogy ha valaki nem akar elhinni valamit, vagy kételkedik, arra azt mondjuk „tamáskodik”.

Tamás nem hiszi el a többi tanítványnak a feltámadás örömhírét. Azt mondja:

„Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!” (25)

Aztán ő is jelen van a feltámadt Jézus következő megjelenésénél. Jézus felszólítja őt:

„Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (27)

Tamásnak már nincs szüksége arra, hogy belenyúljon Jézus sebhelyébe hogy megbizonyosodjék a feltámadt Jézus valóságáról, elég neki Jézus látása és szava. Egy hitvallással válaszolt Jézus szavára:”Én Uram és én Istenem!” (28) Nyilván nem a testi szemével látta meg, hogy a feltámadt Jézus Isten.

Jézus azt mondja neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (29)

A hit témája végigvonul az egész evangéliumon, a jánosi üzenet döntésjellege, azaz a hit és hitetlenség egymáshoz való viszonya. Az egész 3-4 fejezet három különböző személlyel - Nikodémus, a szamáriai asszony és a királyi tisztviselő - ezt ábrázolja modellszerűen. János ezeknek a találkozásoknak kapcsán kifejti azt, amit Tamás számára egy mondatban foglal össze a mostani evangéliumi részletben: " Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (29), vagyis, hogy mi is az igazi hit és annak tartalma. Konkrétan arról a különbségről van szó, amely a jelekre (csodákra) támaszkodó hit és az egyedül Jézus szavára épülő hit között fennáll. „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!” (Jn 4,48)

Hinni János szerint azt jelenti: újjászületni a Szentlélekből.

Az evangélista a Jn 3,10-21-gyel a Lélekből való születés „hogyanjának”?kér­désére akar válaszolni. Ebből nyilvánvaló, hogy ez a „hogyan” a születés hívő elfogadása által valósul meg, amikor a kinyilatkoztatás megtörténik; a Lélek első működése a hit. Tehát a „Lélekből születés” alatt a hit születését érti. Hogy mit jelent az emberi szabadság, azzal az evangélista itt éppoly keveset foglalkozik, mint másutt (vö. 6,36-40). Az azonban, hogy feltételezi az emberi szabadságot, a 19-21. versek alapján egyértelmű, mert megjelenik a hit döntése. Jelentős hangsúlyt kap az is, hogy Isten üdvözítő akaratának abszolút elsőbbsége van (16k.). A kinyilatkoztató beszéd meghívás a hitre, mert csak a hit által részesedünk Isten életének ajándékában. Ez az egyetlen feltétel. (Figyeljük meg, hogy ezúttal a „hithez” újra hozzákapcsolódnak más fogalmak is, mint a „születés elfogadása”, a „Jézushoz ill. a világossághoz jönni”.) Ez a hit kétségtelenül különbözik a pusztán „csodaváró hittől” („hinni” Jánosnál mindig igei, sohasem statikus fő­n­évi alak).

Miért hiszünk végső soron? Mert a Lélek a „test szerint gondolkodó emberből” „Lélekből születettekké” tesz; mert a Lélek képessé tesz bennünket arra, hogy Jézus tanúságtételét elfogadjuk. Az igazi hit „hinni anélkül, hogy láttunk volna” (20,29), azaz hinni tanúságszó alapján. A jánosi nemzedék helyzete ez, de a miénk is. Ez a hit - erről beszél János - az igazi életből részesít bennünket.

A tapasztalat bizonyossága: A föld szilárd talaj a lábunk alatt, járni tudunk rajta. A víz cseppfolyós, nem lehet járni rajta. A hit gyakran ellentmond ennek a bizonyosságnak: Jézus járt a vízen és Péter is járt a vízen, amíg nem kezdett el kételkedni. A hit látása más, mint a szemek látása. Az ember általában az érzékszervei által felfogott tapasztalat nyomán szerez valamiről bizonyosságot. A hit bizonyossága túlmutat ezen a bizonyosságon, nem az érzékszervek tapasztalatán alapul. A hit behatol a nem látható valóságokba:

„ A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk” (Zsid 11,1)

A hit válasz az isteni megnyilvánulásra. A Zsidókhoz írt levél hosszan sorolja az ősatyák és a pátriárkák hitét:

„⁴ Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin {Ter 4,4}, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél.

⁵ Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt. ⁶ Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni {Ter 5,24G}, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.

⁷ Mivel hitt, azért épített Noé isteni fé­lelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról, {Ter 6,13-22}; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.

A pátriárkák ⁸ A hite által engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött {Ter 12,1.4}, bár nem tudta, hová megy.

⁹ Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva {Ter 26,3} Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; ¹⁰ várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.

¹¹ Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. ¹² Ezért származtak egy embertől – és pedig egy ereje vesztettől – olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tengerpart megszámlálhatatlan homokszemei {Ter 22,17}.

¹³ Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. ¹⁴ Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. ¹⁵ Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ¹⁶ ők azonban egy jobb haza felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli, hogy őt az ő Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik.

„¹⁷ Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egyszülöttjét {Ter 22,1-2} ő, aki az ígéreteket kapta, ¹⁸ mikor azt mondták neki: »Akik Izsáktól származnak, azokat hívják majd utódaidnak« {Ter 21, 12G}. ¹⁹ Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes bárkit a halottak közül is feltámasztani; ezért fiát – előképül – vissza is nyerte.

²⁰ Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.

²¹ Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére {Ter 47,31G}.

²² Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.

A hit többi tanúja ²³ Mivel hittek, azért rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapig, mikor látták, hogy szép a gyermek {Kiv 2,2}, és nem féltek a király parancsától.

²⁴ Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. ²⁵ Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. ²⁶ Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát {Zsolt 89,51-52}, mert a jutalomra tekintett.

²⁷ Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt.

²⁸ Mivel hitt, azért ünnepelte a pászkát és a vérrel való meghintést {Kiv 12,11.13.22-23}, hogy ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte.

²⁹ Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte őket.

³⁰ Mivel hittek, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.

³¹ Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket.

³² És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, ³³ akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, ³⁴ elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; ³⁵ asszonyok feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, ³⁶ mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; ³⁷ megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva, ³⁸ akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.

³⁹ És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, ⁴⁰ mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre” (Zsid 1,4-39)

A többi tanítványon keresztül eljut hozzá a feltámadás örömhíre, de Tamás a tapasztalat bizonyosságát akarja a feltámadásról. Nincs elég hite, hogy a többiek tanúságtétele nyomán behatoljon a nem látható valóságba. Leragad annál, amit látott és tapasztalt, hogy Jézust megkínozták, keresztre feszítve megölték és eltemették. Nem hitt Jézus szavának, aki előre megmondta, hogy megölik, de harmadnapra feltámad. És nem hitt a többiek tanúságtételének sem, akik azt állítják, hogy találkoztak a feltámadt Jézussal, aki testi alakban megjelent köztük.

Én vajon miért hiszek? Mert találkoztam Jézussal. A hitem alapja nem az érzékszerveim által szerzett tapasztalat. A Jézussal való találkozás azt jelenti, hogy Isten ajándékaként belépek egy nem látható valóságba.

Az ember szereti, ha szilárd talaj van a lába alatt. Akkor érzi magát biztonságban, ha az érzékszervei által szerzett tapasztalatai megszerzik számára ezt a bizonyosságot. Ha a hívő, a hinni akaró elengedi ezt a ragaszkodást, akkor tud átlépni, behatolni egy nem látható, érzékszervekkel nem, csak a lélek által felfogható valóságba.

Vágvölgyi Éva