Jézus megjelenik a tanítványoknak ¹⁹ Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« ²⁰ Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. ²¹ Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« ²² S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! ²³ A­kiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«

Az Atya azért küldte a Fiút a világba, hogy megnyissa az örök élet kapuját. Amikor Jézus az apostoloknak megadja a Szentlélek ajándékát, ugyanezzel a küldetéssel küldi őket a világba, hogy megnyissák az örök élet kapuját. A keresztség és a bűnbocsánat amire felhatalmazást kapnak a Lélek ereje által, ezt a célt szolgálja. Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése és az Úr nevében tett csodajelek által hitet ébresztenek az emberekben. Aki pedig hisz, azt megkeresztelik, és kézrátételük által megkapja a Szentlelket. Az Úr a Szentlélek által működik az egyes emberekben, alakítja át gondolkodásmódjukat. Az átalakult gondolkodásmód pedig átalakítja a tetteiket is. A Szentlélek által újjá született ember már más minőség. Cseri Kálmán, evangélikus lelkész szerint olyan folyó, amelynek nem az egyre magasabbra épített gátak szabnak gátat, hogy ki ne áradjon és ne pusztítson, hanem más minőségű víz folyik benne. Minél inkább átformálja bensőnket a Lélek, annál inkább jellemzővé válik ránk, amit Szent Pál mond a Lélek gyümölcseiről:

„A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23).

Ha egyetlen szóban akarjuk összefoglalni, akkor úgy is mondhatjuk, hogy a Lélek gyümölcse a szeretet, az összes többi belőle fakad. Ahogy a Fiú irántunk való szeretetből testesült meg és hirdeti Isten országának örömhírét, a tanítványok belső mozgató rugója is a szeretet. Szeretetből vállalnak minden fáradságot és életveszélyt, készek akár az életüket is odaadni, hogy másokat üdvösségre juttassanak. Az a semmiféle emberi érzelemhez nem hasonlítható szeretet, amit Jézus Krisztus megismertetett velük százszorosan kárpótolja őket. Az emberi szeretet csak halvány mása, és aki ennek a szeretetnek az édességébe belekóstol, nem tud betelni vele:

„Nálam van az út és az igazság minden kegyelme,
nálam az élet és az erény minden reménye.
Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem,
és teljetek el gyümölcseimmel,
mert lelkem édesebb a méznél,
és birtoklásom jobb a lépes méznél!
Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.
Akik engem esznek, még inkább éheznek,
akik engem isznak, még inkább szomjaznak” (Sir 24,25-29).

„A Szentlélek ajándékainak lángolnia kell

Az Atyával és a Fiúval való közösség a szeretetben a Szentlélek által, ez volt az a közösség, ami kiáradt ránk Pünkösd napján. Ez ott van az Egyházban és a mi bensőnkben is, amelynek nagy szelídség és alázat a jele.

Ha a pünkösdi Szentlélek megmutatkozott és látható volt, mint a tűz lángja, akkor ennek a tűznek most is lángolnia kell. Ez a Lélek azóta sem hűlt ki, és nem hunyt ki. Rejtve ott él a szívekben és vannak, akik tudják, hogyan kell feléleszteni magukban ezt a lángot imával, alázattal és szeretettel. A Szentlélek tüze ott él bennünk, és csak arra vár, hogy felélesszék, hogy a kegyelem olajával való felkenéssel lángra gyújtsa a karizmákat. Boldogok azok, akik minden nap gyűjtenek akár csak egy cseppnyit is ebből az olajból: meg fogják látni, ahogy a Lélek fellángol, és Krisztus illata szétterjed, mint a tömjéné. Mint ahogy a szorgos méh gyűjti a mézet a virágok nektárjából, úgy gyűjtjük mi is cseppenként ezt az olajat a virrasztás, az aszkézis, a valódi szelídség, az édes szegénység és az örömteli böjt, a szüntelen könyörgés, a minden ember iránti tisztelet, a mindenért való hálaadás és áldás révén.” (Matta el Meszkín: Közösség a szeretetben)

Vágvölgyi Éva