Jézus és a tömeg 17 Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, 18 akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből.
Jézus beszédeinek gyűjteménye 6,20-49
Boldogságok és Jajok 20 Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt:
»Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22 Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. 23 Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal.
24 De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!
25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!
26 Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!
Szegénység
Ismerek valakit, aki vállalkozó volt. Nem voltak éppen gazdagok, de jól éltek. Aztán egy rossz döntéssel tönkrement, mindent elveszített, a jövedelmet, autót, lakást, sőt a magánélete is tönkre ment. Valóban szegény lett. Az összeomlást nem tudta feldolgozni, idegösszeomlást kapott. Egy másik ismerősöm szintén vállalkozó. Ügyes volt, jól ment a vállalkozása, de őt meg a mostani járvány sújtja, nem megy az üzlet, nincs forgalom, miközben hitel terheli a vállalkozást, és sok költség. Retteg a csődbe menéstől. De nem csak egy vállalkozó tud bajba kerülni. Tudok egy családanyáról, akinek négy kicsi gyereke van, és akinek most szűnt meg a munkahelye. Az állásinterjúkon, ha kiderül a nagy család, mindenütt elutasítják. Ők még nem szegények, de nagyon félnek tőle. Nem jó dolog szegénynek lenni. Mert nem elég, hogy nincsenek meg számára a normális emberi életet biztosító anyagi javak, hanem ráadásul aki szegény, azt lenézik, semmibe veszik, hátrányosan megkülönböztetik.
A boldogság
„Minden ember boldog akar lenni, a szívünk előtt száll a kék madár” – a hatvanas évek közepének aranylemezes slágere volt.
Fekete István a Boldogság c. novellájában a kisróka sokáig hiába keres olyan lényt, aki boldog:
„Ült a kisróka, és nézte az erdőt; az erdő kedvetlenül rázta millió levelét, és hajlongott, pedig aludni szeretett volna.
- Hát senki se boldog? - kérdezte magától félhangosan a kisróka.
- Dehogynem! Én boldog vagyok...
A tuskó mély repedésében egy csúnya hernyó bábozta be magát, és vidáman szőtte saját koporsóját.
A kisróka fitymálva nézett rá.
- Te?
- Én.
- Aztán mitől vagy boldog, te féreg?
- Attól, hogy tudom, féreg vagyok, és hiszem, lepke leszek valamikor.”
Spinóza hasonlata szerint az ember egy kukachoz hasonlít. Az ismert filozófus azt mondja, hogy ne legyünk többé kukacok, állatkák, amik a vérben élnek, hanem legyünk pillangóvá, ami szabadon szárnyal a térben, ne a véges világban éljünk és mozogjunk, hanem a végtelenben.
Jézus két evangéliumban mond beszédet a boldogságról, Máténál és Lukácsnál. Máté evangéliuma a boldogságokat bővebben kifejti és nála jajok nincsenek.
Lukács evangéliumában Jézus beszéde a boldogságokról és jajokról ellentétpárokra épül:
Szegény – gazdag
Éhes – jóllakott
Síró – nevető
Megvetett – felmagasztalt
A szegény, éhező, síró és megvetett ember számára boldogságot ígér, de a gazdag, jóllakott, nevető és felmagasztalt embereket megfenyegeti, azt mondja, hogy jaj nekik.
Tulajdonképpen az éhező, síró és megvetett állapot a szegénység kibontása, részletezése. Lukács evangéliumában az első boldogság mondásban úgy tűnik, hogy Jézus azt mondja, hogy ezeké a szegényeké, akik éheznek, sírnak és megvetettek, ezeké az Isten országa. De vajon tényleg erről van szó, hogy az üdvösséghez elég pusztán szegény anyagi körülmények között lenni? Elég, hogy bejussak az Isten országába, ha hajléktalanként az utcán koldulok? Nem egészen erre gondolt Jézus.
Jézus beszédével itt elsősorban a tanítványokat szólítja meg, nekik ígér boldogságot, akik őérte lettek szegények, akiket őmiatta üldöznek:
„Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal” (Lk 6,22-23).
„Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők” (Mk 10,29-31).
„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).
De azért elgondolkodunk azon, hogy aki szegény, éhező, síró és megvetett ember, az nem nagyon szokott ettől boldog lenni, sőt inkább boldogtalannak érzi magát a nagy nyomorúságában. A gazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszédben a szegény Lázár halála után Ábrahám kebelére kerülve kap kárpótlást a sok földi szenvedésért és nyomorúságért (ld. Lk 16,19-30).
Ebben a beszédben Jézus nem majd, hanem már most ígér boldogságot a tanítványoknak. A boldogságuk forrása nem a szegénységük és annak velejárói, hanem maga Jézus, akiért szegénnyé lettek. Minél nagyobb az iránta való szeretetük, annál inkább készek minél több dolgot odaadni, minél nagyobb szegénységet vállalni. Ha a szegénységet, a vele járó nehézségeket Jézus iránti szeretetből elfogadjuk, nem megnyomorítanak, hanem boldogságot, üdvösséget gyümölcsöznek számunkra.
A púpos kislány meséjében, a púp, ami a kislánynak egész életében szenvedést okoz, halálakor szárnnyá válik, amivel a mennybe repülhet. A Jézusért, szeretetből vállal szegénység és szenvedés a legegyenesebb út Istenhez. Ezért mondja az Egyház a vértanúkra, hogy rögtön szentek.
„Akinek nincs semmije,
Csak önmagát ajándékozhatja;
Akinek nincs semmije,
Az kapja majd a legtöbbet;
Akinek nincs semmije,
Azé a legszebb rész;
És ő, akinek nincs semmije,
Egyedül ő lesz Jézusé.”
(Charles Péguy, Szabó Ferenc fordítása)
Vagyis nem minden szegény, éhező, síró, és mások által megvetett és gyűlölt lesz boldog. Csak aki találkozott Jézussal, abban fordul át minden evilági szemmel negatívnak látott dolog pozitívvá, a boldogság forrásává.
A keresztényüldözés évszázadaiban voltak, akik készek voltak mindent, még az életüket is odaadni, a halált is vállalták Jézus iránti szeretetből. Aztán az üldözések korszaka befejeződött, de voltak, akik mégis hősies fokon akarták gyakorolni a Jézus iránti szeretetet, egészen oda akarták adni az életüket Jézusért. Ezekből a vértelen vértanúkból lettek a sivatagi remeték. Idővel a magányos remetékből közösségek szerveződtek, ezeket tartjuk a szerzetesség kezdetének, belőlük virágzott ki a szerzetesség ága-boga.
Ahogy a szép húsvéti népdal mondja: „Nem láttam én szebb termőfát, mint a Jézus keresztfáját, piros vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik”, Jézus szenvedése és kereszthalála teremte számunkra az üdvösséget. A mi Jézus iránti szeretetből vállalt szenvedésünk is megtermi majd a maga gyümölcsét. Ahogy mondják, a vértanúk minden csepp kiontott vére százszoros termést hoz.
Jézus szavai a boldogságokról az Úr fölkentjének szavaira utalnak Izajásnál, a messiási uralomra (Iz 61,1-3):
1 Az Úristen lelke van rajtam,
mert felkent engem az Úr,
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
hogy bekötözzem a megtört szívűeket;
hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást,
és a megkötözötteknek a börtön megnyitását;
2 hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét
és Istenünk bosszújának napját;
hogy megvigasztaljak minden gyászolót;
3 hogy Sion gyászolóinak
fejdíszt adjak a hamu helyett,
öröm olaját a gyász helyett,
dicséret palástját a csüggedés lelke helyett.
Jézus szavai tehát a prófétára utalva a messiási időről szólnak, amely benne elérkezett. Lukács evangelista a prófétai szavakat tömöríti, és ellentétpárokba állítja (másutt is megcsodálhatjuk formaművészetét):
Aki szegény, az kap, aki gazdag az üres kézzel távozik
Aki éhezik, azt jóllakatják, aki most jóllakott, az éhezni fog
Aki sír, nevetni fog, aki nevet, az gyászolni és sírni
Akit gyűlölnek és szidalmaznak, az a próféták sorsára jutott, akit magasztalnak, az hamis próféta.
Ugyanígy a jajoknak is megtaláljuk a párhuzamát a prófétánál (Iz 5,8-24; 10,1-11 )
Jajok Izajásnál
Izajás 5,8-24:
1.
A hat jaj
8 Jaj azoknak,
akik házat házhoz kapcsolnak,
szántóföldet szántóföldhöz csatolnak,
amerre csak terjed a határ!
Talán ti laktok csak az országban?
9 Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura:
»Bizony, rommá válik a sok ház,
a nagyok és szépek lakatlanokká!«
10 Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem,
és tíz hómer vetőmag csak egy hómert terem.
11 Jaj azoknak, akik már kora reggel
részegítő ital után futnak,
és késő estig bor hevíti őket!
12 Citera és hárfa, dob és fuvola
meg bor van lakomáikon,
de az Úr cselekedetére nem néznek,
és kezének művét nem látják!
13 Ezért megy fogságba népem,
mert semmit sem ért;
nemessége éhen pusztul,
tömege szomjúságtól eped el.
14 Ezért kitátja torkát az alvilág,
és végtelen szélesre nyitja száját;
leszáll oda úr és szolganép,
mely lármázik és vigad benne.
15 Akkor majd meghajlik az ember,
és megalázkodik a férfi,
s a kevélyek szeme is megtörik.
16 Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura,
és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.
17 Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön,
s a termővé lett romokon idegenek dúskálnak.
18 Jaj azoknak,
akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt,
és mint a szekér kötelével, a vétket!
19 Akik így szólnak: »Siessen az Úr,
siettesse művét, hadd lássuk!
Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve,
hadd ismerjük meg!«
20 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják,
és a jót rossznak;
akik a sötétséget világossággá teszik,
és a világosságot sötétséggé;
akik a keserűt édessé teszik,
és az édest keserűvé!
21 Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében,
és önmaguk előtt okosak!
22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,
és vitézek a részegítő ital keverésében;
23 akik ajándékért fölmentik a gonoszt,
és az igaztól elveszik igazát!
24 Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve,
és a szénát a láng elemészti,
úgy korhad el gyökerük,
és virágjuk elszáll, mint a por;
mert elvetették a Seregek Urának tanítását,
és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták.
2.
Iz 10,1-11:
10 Az igazságtalan bírók ellen 1 Jaj azoknak,
akik gonosz törvényeket hoznak,
és akik sanyargató rendeletet írnak,
2 hogy elnyomják a perben a szegényeket.
Megfosztják jogaiktól népem megalázottait;
hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek,
és az árvákat kirabolják!
3 De mit tesztek majd a látogatás napján,
és amikor távolról jön a veszedelem?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok gazdagságtokat?
4 Csak térdre hullnak a foglyok között,
és a megöltek alá esnek.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!
Büntető ítélet Asszíria ellen
5 Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
Kezében van bosszúállásom botja.
6 Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
és parancsot adok neki haragom népe ellen,
hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
s tapossa azt, mint az utca sarát.
7 O azonban nem így vélekedik,
és szíve nem így gondolkodik,
hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
és kiirtson nem kevés nemzetet.
8 Mert azt mondja:
Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?
9 Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis?
Nem úgy Hamat, mint Arfád?
És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?
10 Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait,
akiknek több bálványszobruk volt,
mint Jeruzsálemnek és Szamariának,
11 ahogy tettem Szamariával és bálványaival,
nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?«”
A Jézus által hangoztatott jajok azoknak szólnak, akik nem Isten országát, hanem öncélúan csak a maguk javát és maguk boldogságát keresik:
Jaj annak, aki most csak a jólétével van elfoglalva. Ezzel már meg is kapott mindent, de amit majd a halállal el fog veszíteni.
Jaj annak, aki most jóllakottan elterül, halála után, miután csak a földön gyűjtött kincseket, nem lesz semmije.
Jaj annak, aki most vidáman, gondtalanul és mulatozással éli az életét, majd sírni fog az elszámoltatáskor, mint a gazdag ember a szegény Lázárról szóló példabeszédben.
Jaj annak, akit a világ magasztal a hatalma, gazdagsága és sikerei miatt, mert ezek mind semmivé foszlanak majd és ott áll Bírája előtt szégyenszemre gyümölcstelenül.
A jajokkal Jézus figyelmeztet mindenkit: Ne az evilági kincsek gyűjtése legyen életünk legfőbb célja.
Lukácsnál visszatérő motívum, hogy aki ebben a világban a perifériára szorult, alávetett, szegény, éhező és boldogtalan, az Isten országában mindent megkap és boldog lesz, de aki ebben a világban jól boldogul, hatalma van, gazdag, boldog, az Isten országában mindent elveszít. Ez nem azt jelenti, hogy az evangelista a szegénységet, elesettséget, szomorúságot érdemnek tekinti, a jólétet és boldogságot pedig bűnnek, hanem azt mondja, hogy szemben földi társadalmi igazságtalansággal a messiási uralom idején Isten mindenkinek igazságot szolgáltat.
Az őskeresztény közösség életével megmutatta, hogy bennük és köztük már elkezdődött az Isten országa: „A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát” (Csel 3,44-47). Akiben valóban él a krisztusi szeretet, nem megy el részvétlenül a szükséget szenvedő, bajban lévő ember mellett, lehetőségeihez képest megpróbál segíteni rajta. Ne sajnáljuk másoktól se a pénzünket, se az időnket. Legyünk készek megosztani minden szükséget szenvedővel. Aki megosztja mással anyagi javait, az maradandó kincseket gyűjt magának. Adni másoknak a pénzünkből, az időnkből vagy per abszurdum az életünkből, a vérünkből. Szeretetből pazaroljuk el amink van, mert minden evilági dolog mulandó, csak a szeretet nem. Az megmarad. Nem lehet senki olyan szegény, hogy ne tudna adni másoknak. Az is tud adni, aki nagyon szegény, nincs vagy kevés a pénze, akkor egy mosollyal, egy jó szóval tudja megajándékozni a másikat. Egyébként sokszor nem is anyagi javakra van a másiknak leginkább szüksége.
Befejezésül egy vicces történet a nagylelkűségről:
A szegénységről prédikálva a pap megszólítja az egyik hívőt: Mondd csak, ha lenne két házad, kész lennél az egyiket odaadni annak, akinek nincs? Igen, persze – válaszolja az lelkesen. Az atya nagyon örül, hogy milyen derék embert sikerült megkérdezni. Folytatja a kérdezősködést: És a két autód közül is odaadnád az egyiket egy rászorulónak? Igen, persze – válaszol az illető változatlan lelkesedéssel. - És ha lenne két inged, abból is odaadnád az egyiket? – kérdi tőle az atya abban a hiszemben, hogy most még inkább igen lesz a válasz. De az ember megvakarja a fejét és azt mondja: - Várjunk csak, két ingem az van!
Vágvölgyi Éva
