Jézus és a tömeg 17 Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, 18 akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből.
Jézus beszédeinek gyűjteménye 6,20-49
Boldogságok és Jajok 20 Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt:
»Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22 Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. 23 Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal.
24 De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!
25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!
26 Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!
A hétköznapi életben gyakran szerepel a boldogság a jókívánságok között: boldog születésnapot, boldog új évet, stb. Ilyenkor sok örömet kívánunk arra a napra, arra az évre.
A görög mitológiában Elysium a boldog lelkek helye, akik jutalomból részesednek az istenek halhatatlanságában és örömben.
A Biblia is beszél boldogságról. A teljesség igény nélkül nézzük meg, hogy mit mond az Ó- és Újszövetség a boldogságról:
ÓSz:
„Mert az ítéletnek Istene az Úr;
boldogok mind, akik benne reménykednek!” (Iz 30,18)
„Végül kiárad ránk a lélek a magasból,
és a sivatag gyümölcsöskertté válik,
a gyümölcsöskert pedig erdőnek számít.
Jog lakik majd a sivatagban,
és igazság honol a gyümölcsöskertben.
Az igazság műve béke lesz,
az igazság eredménye pedig nyugalom
és biztonság örökre.
Népem békés otthonban lakik,
biztonságos hajlékokban
és gondtalan nyugalomban.
Az erdő pedig teljesen kidől,
s a város mélyre süllyed.
Boldogok vagytok,
akik mindenütt víz mellett veteményeztek,
és nincs béklyóban az ökrötök, szamaratok lába!” (Iz 32,15-20)
„Így szól az Úr:
»Tartsátok meg a jogot,
és cselekedjetek igazságot,
mert hamarosan eljön szabadításom,
és feltárul igazságom!«
Boldog az az ember, aki ezt teszi,
és az ember fia, aki ehhez ragaszkodik” (Iz, 56,1-2)
„Íme, szolgáim enni fognak,
ti pedig majd éheztek;
íme, szolgáim inni fognak,
ti pedig majd szomjaztok;
íme, szolgáim örvendezni fognak,
ti pedig majd szégyenkeztek;
íme, szolgáim ujjongani fognak
szívük boldogságában,
ti pedig majd kiáltoztok
szívetek fájdalmában,
és megtört lélekkel jajgattok!” (Iz 65,13-14)
„Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik,
ismeretes előttünk” (Bár 4,4).
„Térjetek vissza hozzám,
akkor én is visszatérek hozzátok
– mondja a Seregek Ura. –
Kérditek: `Miben térjünk vissza?'
Vajon ember megcsalhatja-e Istent?
Márpedig ti megcsaltatok engem!
És kérditek: `Miben csaltunk meg téged?'
A tizedekben és a zsengékben!
Az ínség átka van rajtatok,
és ti mégis megcsaltok engem,
az egész nép.
Hordjátok csak be az egész tizedet a csűrbe,
hogy legyen élelem a házamban;
és tegyetek engem ezzel próbára
– mondja az Úr –,
hogy vajon nem nyitom-e majd meg nektek az ég csatornáit,
és nem árasztok-e bőséges áldást rátok?
Ráparancsolok majd értetek a sáskára,
hogy ne pusztítsa el földetek gyümölcsét,
és a szőlő nem lesz meddő a mezőn
– mondja a Seregek Ura. –
Akkor majd boldognak hirdet titeket minden nemzet,
mert kívánatos ország lesztek
– mondja a Seregek Ura” (Mal 3,7-12).
„Boldog az az ember, akit Isten megfenyít!
Meg ne vesd tehát az Úr feddését!
Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi,
megver – de keze gyógyít is.
Kiragad téged hat szorongatásból,
és nem ér baj a hetedikben.
Az éhínségben megment a haláltól,
s a hadban a kardnak erejétől.
Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától,
és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;
nevethetsz pusztuláson, éhségen,
és nem kell félned a föld vadjaitól,
mert frigyben vagy a szántó köveivel,
s a mező vadja veled békességben lesz.
Épségben tudhatod sátradat,
és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.
Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik,
és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.
Bővelkedve szállsz a sírba,
úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.
Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van;
halljad tehát és jegyezd meg magadnak!” (Jób 5,17-27)
„Boldog az az ember,
aki nem követi a gonoszok tanácsát,
nem áll a vétkesek útján,
és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében,
hanem az Úr törvényében leli kedvét,
s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!” (Zsolt 1,1)
„Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!
Féljétek az Urat, szentjei mind,
mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt 34,9-11).
ÚSZ
„Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem” (Mt 11,4-6).
„A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta” (Mt 13,16-17).
„Ti kinek tartotok engem?« Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van” (Mt 16,15-17).
„Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az úr háza népe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál” (Mt 24,45-46).
„És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«
Mária erre így szólt:»Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben {Hab 3,18},
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát {1 Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék {Ter 30,13},
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas {MTörv 10,21},
és Szent az ő Neve {Zsolt 111,9}.
Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik {Zsolt 103,13.17}.
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket {Zsolt 89,11}.
Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt {Zsolt 147,6}.
Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat {Zsolt 107,9}.
Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról {Iz 41,8-9; Zsolt 98,3},
amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre” (Lk 1,45-55).
„Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: »Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!« Erre ő azt mondta: »Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!” (Lk 11,27-28)
„Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák” (Lk 12,35-38).
„Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat” (Lk 14,12-14).
»Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!” (Lk 12,15)
„Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Miután ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek” (Jn 13,16-17).
„Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (Jn 20,29).
„Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a próféciának igéit, és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van!” (Jel 1,3)
A próféták jövendöltek egy boldog, a messiási korszakról:
„9 A Szabadító születésének ígérete A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát;
akik a halál árnyékának országában laknak,
azokra világosság ragyog.
Megsokasítod az ujjongást,
megnöveled az örömet;
örvendenek színed előtt,
ahogy örvendenek aratáskor,
és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.
Mert összetöröd terhes igáját
a vállára nehezedő botot,
és sanyargatójának pálcáját,
mint Mádián napján.
Mert minden dübörögve menetelő katonacipő
és vérben megforgatott ruha
elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.
Mert gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.
Uralma növekedésének
és a békének nem lesz vége
Dávid trónján és királysága fölött,
hogy megszilárdítsa és megerősítse azt
joggal és igazsággal,
mostantól fogva mindörökké.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt” Iz (9,1-6).
„11 A messiási országról Vessző kél majd Jessze törzsökéből,
és hajtás sarjad gyökereiből.
Rajta nyugszik az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke,
a tanács és az erősség lelke,
a tudásnak és az Úr félelmének lelke;
és kedve telik az Úr félelmében.
Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát,
és nem aszerint dönt, amit a fül hall,
hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket,
és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében;
megveri a földet szája vesszejével,
és ajkának leheletével megöli az istentelent.
Igazságosság lesz derekának öve,
és a hűség csípőjének kötője.
Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
és a párduc a gödölyével heverészik;
borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,
és kisgyermek terelgeti őket.
Tehén és medve együtt legelnek,
együtt heverésznek kölykeik,
és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.
A csecsemő a vipera fészkénél játszik,
s az áspiskígyó üregébe dugja kezét
az anyatejtől elválasztott gyermek.
Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen,
mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,
mint ahogy a vizek betöltik a tengert” (Iz 11,1-9).
„Mert Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.
Ítéletet tart majd a nemzetek között,
és megfenyít számos népet;
ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják,
és lándzsáikat szőlőmetsző késekké.
Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,
és nem tanulnak többé hadviselést.
Jákob háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!” (Iz 2,3-5)
A Jelenések könyvének látomásai összecsengnek ezekkel a prófétai szavakkal:
„Alleluja!
Mert uralkodik az Úr {Zsolt 93,1},
a mi Istenünk, a Mindenható!
Örvendezzünk és vigadjunk {Zsolt 118,24},
és adjuk meg neki a dicsőséget,
mert eljött a Bárány menyegzője
és a jegyese felkészült!
Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei.«
Ekkor így szólt hozzám: »Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” (Jel 19,6-9)
21 Isten lakása az emberek között Ekkor új eget és új földet láttam {Iz 65,17}, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet {Iz 52,1} Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt {Iz 61,10}. Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük {Ez 37,26-27}. Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet {Iz 25,8}, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás {Iz 35,10}, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,1-4).
„Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány trónjából fakadt {Zak 14,8}. Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak {Ez 47,12; Ter 2,9}, Nem lesz többé átok. Isten és a Bárány trónja áll benne, és szolgái szolgálnak neki. Látni fogják az ő arcát {Zsolt 17,15}, és homlokukon lesz az ő neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké” (Jel 22,1-4).
Látjuk, hogy a Bibliában már nem csak egy kellemes érzést, megelégedettséget jelent a boldogság, hanem az üdvösséget is magába foglalja. Ennek fényében kell értelmeznünk Máté evangéliumában a Nyolc boldogságot és a párhuzamos részt Lukács evangéliumában.
„A Nyolc Boldogság 3 »Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
4 Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek.
7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.
8 Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.
9 Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
10 Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
11 Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak. (Mt 5,3-11)
„Boldogságok és Jajok 20 Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt:
»Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22 Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. 23 Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal.
24 De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!
25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!
26 Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal! (Lk 6,20-26)
Első pillanatban paradoxonnak tűnik Jézus állítása, hogy a szegény, akit elnyomnak, a síró, akit fájdalom ért, a szelíd, akin erőszakosok uralkodnak, az igazságra szomjazók, az irgalmasok, akikkel szemben mások nem ismernek irgalmat, a tiszta szívűek, akiket körbe vesz a bűn sötétsége, a békeszerzők, akik háborúktól szenvednek, azok, akiket igazság miatt üldöznek, ezek mind boldogok. Jézus nem azt mondja, hogy telve vannak az öröm érzésével nehéz helyzetükben, hanem hogy ezeket a kicsiket és kiszolgáltatottakat az Úr szereti, és Isten országába juthatnak, azért boldogok.
Jézus szavai a boldogságokról az Úr fölkentjének szavaira utalnak Izajásnál, a messiási uralomra:
„Az Úristen lelke van rajtam,
mert felkent engem az Úr,
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
hogy bekötözzem a megtört szívűeket;
hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást,
és a megkötözötteknek a börtön megnyitását;
hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét
és Istenünk bosszújának napját;
hogy megvigasztaljak minden gyászolót;
hogy Sion gyászolóinak
fejdíszt adjak a hamu helyett,
öröm olaját a gyász helyett,
dicséret palástját a csüggedés lelke helyett” (Iz 61,1-3).
A boldogságokkal Jézus szavai tehát a prófétára utalva a messiási időről szólnak, amely benne elérkezett. Lukács evangelista a prófétai szavakat tömöríti.
Ugyanígy a jajoknak is megtaláljuk a párhuzamát a prófétánál:
„A hat jaj
Jaj azoknak,
akik házat házhoz kapcsolnak,
szántóföldet szántóföldhöz csatolnak,
amerre csak terjed a határ!
Talán ti laktok csak az országban?
Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura:
»Bizony, rommá válik a sok ház,
a nagyok és szépek lakatlanokká!«
Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem,
és tíz hómer vetőmag csak egy hómert terem.
Jaj azoknak, akik már kora reggel
részegítő ital után futnak,
és késő estig bor hevíti őket!
Citera és hárfa, dob és fuvola
meg bor van lakomáikon,
de az Úr cselekedetére nem néznek,
és kezének művét nem látják!
Ezért megy fogságba népem,
mert semmit sem ért;
nemessége éhen pusztul,
tömege szomjúságtól eped el.
Ezért kitátja torkát az alvilág,
és végtelen szélesre nyitja száját;
leszáll oda úr és szolganép,
mely lármázik és vigad benne.
Akkor majd meghajlik az ember,
és megalázkodik a férfi,
s a kevélyek szeme is megtörik.
Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura,
és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.
Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön,
s a termővé lett romokon idegenek dúskálnak.
Jaj azoknak,
akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt,
és mint a szekér kötelével, a vétket!
Akik így szólnak: »Siessen az Úr,
siettesse művét, hadd lássuk!
Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve,
hadd ismerjük meg!«
Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják,
és a jót rossznak;
akik a sötétséget világossággá teszik,
és a világosságot sötétséggé;
akik a keserűt édessé teszik,
és az édest keserűvé!
Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében,
és önmaguk előtt okosak!
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,
és vitézek a részegítő ital keverésében;
akik ajándékért fölmentik a gonoszt,
és az igaztól elveszik igazát!
Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve,
és a szénát a láng elemészti,
úgy korhad el gyökerük,
és virágjuk elszáll, mint a por;
mert elvetették a Seregek Urának tanítását,
és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták” (Iz 5,8-24).
Lukácsnál visszatérő motívum, hogy aki ebben a világban a perifériára szorult, alávetett, szegény, éhező és boldogtalan, az Isten országában mindent megkap és boldog lesz, de aki ebben a világban jól boldogul, hatalma van, gazdag, boldog, az Isten országában mindent elveszít. Ez nem azt jelenti, hogy az evangelista a szegénységet, elesettséget, szomorúságot érdemnek tekinti, a jólétet és boldogságot pedig bűnnek, hanem azt mondja, hogy szemben földi társadalmi igazságtalansággal a messiási uralom idején Isten mindenkinek igazságot szolgáltat.
Az őskeresztény közösség életével megmutatta, hogy bennük és köztük már elkezdődött az Isten országa: „A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát” (Csel 3,44-47). Akiben valóban él a krisztusi szeretet, nem megy el részvétlenül a szükséget szenvedő, bajban lévő ember mellett, lehetőségeihez képest megpróbál segíteni rajta.
Olvasva az evangélium szavait elgondolkodtam, hogy az a mai ember, aki a sírót depressziósnak nevezi, a szelídet luzernek, a szegényt nyomoroncnak, aki nem ismeri az irgalmat se a tiszta szívűséget, csak a könyörtelen önzést és önérvényesítést, az vajon mit ért meg Jézus szavaiból?
A modern pszichológia nyomán a mai ember számára a boldogság csupán flow-érzés, ami az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. A boldogság egy hormonnak, a boldogság hormonnak, az endorfin szintjének függvénye, amit különféle tevékenységekkel, technikákkal és szerekkel befolyásolni lehet.
Egy 2021-es híradás fő címe ez volt: Pszichológusok megfejtették a boldogság titkát. A cím nagy érdeklődésre tartott számot, miután a boldogság megtalálása az ókortól kezdve foglalkoztatja az emberiséget. Már Arisztotelész is megállapította, hogy az emberek mindennél jobban vágynak a boldogságra, és céljaik nagy része (egészség, család, pénz, hatalom) is csak azért fontos számunkra, mert azt feltételezik, hogy azok majd elhozzák az örömteli pillanatokat.
A flow közkedvelt témává vált napjainkban, mind a tudományban mind a hétköznapi életben, hiszen egyre többen szeretnénk megtudni, hogyan lehet megélni a boldogságnak azt a szintjét, amely tökéletes élményt biztosít számunkra. A szakemberek azt mondják, hogy megtapasztalhatjuk munkánk során vagy a családunk társaságában – de akár sportolás, tanulás vagy zenehallgatás közben is. Csíkszentmihályi Mihály, erdélyi származású amerikai pszichológus nyomán felépítettek egy elméletet, hogy milyen feltételek mellett következhet be ez az állapot, hogyan érhetjük el mindennapi tevékenységeink során.
De vajon tényleg így van, a boldogságunk csupán egy hormon működésének a függvénye, amit mi emberek is így vagy úgy szabályozni tudunk, tényleg birtokunkban van a boldogság titka?
A mai ember egyre inkább örömorientált, azt mondja, hogy a test tudja, hogy mi jó neki. A valóság azonban mást mutat. A növekvő számú kábítószeres, alkoholista, nemi beteg, elhízott ember, nem kívánt terhesség arra utal, hogy a testünk nem mindig tudja mi a jó neki. Ha mindig azt csináljuk, ami jól esik, akár tragédiához is vezethet. Patkányokon végzett kísérletből kiderült, hogy ha a patkányok választhattak az evés és az idegrendszer örömszerző pontjának ingerlése között, akkor az utóbbit választották és közben éhen haltak.
Az igazság az, hogy az ember nem tudja magát boldoggá tenni, csak boldoggá válhat. Boldog az, aki szereti Istent és szeretve van általa. Minél inkább Isten jelenlétében él, minél inkább Isten szeretetében él, annál boldogabb. A valódi boldogság nem a hormonoktól függ. Az a boldogság és örömérzet, amit a boldogság hormonok hoznak létre bennünk és amelyeknek elérésére szinte állandóan törekszünk csak a pillanatnak szól. Mint a víz, amit a szamáriai asszony merít a kútból János evangéliumában. Rövid időre oltja a szomjamat, aztán újra innom kell. „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4,13) A zsoltáros pedig ezt mondja: „gyönyörűséged patakjával itatod őket. 10 Mert nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot.(Zsolt 36,9-10).
Tegyük fel magunknak a kérdést: Belekóstoltam én ebbe a boldogságba? Vagy milyen vizekkel oltottam eddig a szomjamat?
Szent Pál szavaival fejezem be az elmélkedést:
„Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan” (2 Kor 6,2-10).
„Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.
Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene” (Fil 4,4-9)
Vágvölgyi Éva
