A sziklára épített ház 24 Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. 25 Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.
26 Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. 27 Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.
A Hegyi Beszéd hatása 28 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától, 29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.
Szeretünk tervezgetni. Vannak rövidtávú tervek, mint pl. egy nyaralás, egy utazás megtervezése, és vannak hosszú távú terveink, akár egy egész életre szólóak, pl. egy hivatás, egy párkapcsolat vagy a családtervezés. Okos ember úgy fog a tervezéshez, hogy számot vet a lehetőségeivel és adottságaival, hogy mire alapozza a tervei megvalósítását, mire alapozza a projektet.
A legfontosabb projektünk az életünk. Van, aki csak a mának, a pillanatnak él, hogy itt és most a lehető legjobban érezze magát. Annak az élete szétesik, mint a homokvár. De az sem jár sokkal jobban, aki tervezget, áldozatokat hoz a tervek megvalósulása érdekében, de ezek a tervek mulandó dolgokhoz kötődnek, amelyeket, ha a körülmények megváltoznak, egyik pillanatról a másikra elveszíthetünk. Csak egy van a világon, az örökkévaló Isten, aki nem esik a mulandóság áldozatául.
István királynak is voltak tervei, amelyeket Imréhez, a fiához fűzött. Mindent megtett, hogy a tervei megvalósuljanak, gondos nevelésben részesítette fiát, mindent megtett, hogy Imréből alkalmas uralkodóvá váljék, ha ő meghal. De egy vadászbaleset, Imre halála miatt a terv összeomlott. Imre halála nemcsak az apa óriási fájdalmára jelentette a fia elvesztése miatt, hanem a jól előkészített jövő is összeomlott, minden elveszett.
Az ilyen összeomlásban az ember nem érti miért történt és perlekedik Istennel, mint Jób, hogy: Miért? Miért?
A nagy királyt ugyanúgy összetörte a fájdalom, mint bárki mást, aki elveszíti a gyermekét. Ki máshoz fordulhatott volna segítségért ebben a helyzetben, mint ahhoz a Szűzanyához, aki szintén átélte ezt. Fájdalmát egyesítette a Fájdalmas Anya fájdalmával és az ő ebben a helyzetben is kimondott maradéktalan igenje segítette Szt. István királyt, hogy el tudja fogadni az elfogadhatatlant, Imre fia halálát.
Ebből a Szűzanyával való bensőséges kapcsolatból természetesen adódott a következő lépés, hogy a magyar királyi koronát a Szűzanya ölébe helyezte, az ország sorsát rá bízta, Mária országa lettünk. A Mennyek Királyné Asszonya örök időkre a mi királynőnk lett. Ő az, aki a szláv és germán népek tengerében megőrizte és meg is fogja őrizni ezt a kis népet. Nem tudta elpusztítani se tatár, se török, se a Habsburgok uralma, se a fekete, se a vörös diktatúra. Ha átmenetileg győzedelmeskedtek is fölöttünk, olyanok voltunk, mint a fűszál, meghajoltunk, ha ránk léptek, de el nem pusztultunk. Az Ószövetség szerint minden népnek van angyala, aki Isten előtt a szószólója. Nekünk nemcsak egy angyal az égi pártfogónk, hanem a Mennyek Királyné Asszonya, a Szűz Mária. Hozzá könyörgünk Szt. Istvánnal együtt:
„Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.”
Az ének, ami nemzeti himnusszá vált a XVIII. század elején született a 150 éves török uralom utáni felszabaduláskor, amikor az ország Habsburg fennhatóság alá került. Bizony azt a tengernyi bajt, amelyen az a nép keresztülment, emberi erővel, karddal nem lehetett volna legyőzni, csakis a Szűzanya mennyei támogatásával. Ahogy ő az életét, amely szintén nem volt viharoktól mentes Istenbe vetett bizalmába helyezte, az ő példája nyomán István király is már nem emberi tervekre építette az ország jövőjét, hanem annál sokkal biztosabb, sziklaalapra, magára Istenre.
Vágvölgyi Éva
