9 Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. 10 Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. 11 Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.
12 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. 13 Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. 15 Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
János evangéliumának és a jánosi leveleknek a hit mellett a szeretet a másik legfontosabb témája. Ennek talán a legszebb összefoglalása a János levélben található:
„Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne” (1 Jn 4,16)
Az Atya szereti a Fiút és mindent átadott neki, hogy a Fiú életet adjon, ahogy maga az Atya is életet ad, mindenekelőtt isteni örök életet azoknak, akik hisznek a Fiúban:
„ Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott” (3,35)
„Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre” (5,20-24).
„Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól” (10,17-18)
„Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon” (17,1-2).
„Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél” (17,23).
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében” (3,16-18).
„Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem” (8,51).
„Jézus azt mondta neki: Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha” (11,25-26).
Az igazi szeretet tettekben nyilatkozik meg, a Fiú szereti az Atyát és teljesíti az akaratát:
„Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (5,19.30).
„Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (6,38).
„Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól” (10,17-18).
„Hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem” (14,31).
Az igazi szeretet Krisztus tanításának és Isten parancsainak megtartását jelenti, mindenekelőtt a testvéri szeretet gyakorlásában, s nem szavakban, hanem tettekben kell megnyilatkoznia. Aki testvérét nem szereti, Istent sem szereti; aki Istent szereti, annak testvérét is szeretnie kell:
„Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: »Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (8,31-32).
„Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem” (14,15.21).
„Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg igéimet. Az ige pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” (14,23-24).
„Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen” (15,10-11).
„Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: »Ismerem őt«, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk” (1 Jn 2,3-5).
„Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek” (1 Jn 5,2-3).
„Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34-35).
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,12-13).
„Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nem okozza testvére bukását. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét” (1 Jn 2,7-11).
„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1 Jn 4,20-21).
„Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne. Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?” (1 Jn 3,14-17)
„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk” (1 Jn 4,7-12).
Ebben az evangéliumi részben Jézus a tanítványokat bevonja Ő és az Atya élő szeretetközösségébe, úgy szerette őket, ahogyan az Atya szerette Őt. Örömük oka, hogy Krisztuson keresztül beletartozhatnak ebbe a szeretetkapcsolatba.
Ahogyan a Fiú teljesen az Atya akaratának teljesítésének él, úgy kell a tanítványoknak az Ő akaratának teljesítésnek megvalósításáért élniük.
Az Atya és a Fiú emberek iránti szeretete szolgál az emberek egymás iránti szeretetének mértékéül.
A Fiú az Atya megtestesült szeretete.
A Fiú szeretete által ismertük meg az Atya szeretetét.
A megtapasztalt jézusi szeretetből következtethetek arra, hogy Őt hogy szereti az Atya.
„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket”
Az Atya úgy szereti a Fiút, hogy neki adott mindent:
„ Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott” (3,35)
A Fiú úgy szereti az Atyát, hogy megtartja parancsait és mi is úgy szeretjük a Fiút, hogy megtartjuk parancsait.
„Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében” (10).
A megtapasztalt jézusi szeretet szerint kell szeretnünk egymást.
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (12)
„Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (17)
„Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34-35).
Jézus szavaiból az derül ki, hogy a szeretet nem érzelem. Az Atya és Fiú közötti szeretetkapcsolat nem érzelem, hiszen Istennek nincsenek érzelmei. De emberi vonatkozásban sem érzelmet jelent. Az érzelmi szeretet múlékony, fellángolás, ami elmúlik, gyertyaláng, amit elfúj a szél. Őt szeretni ugyanúgy a parancsainak teljesítését jelenti, mint ahogy a Fiú teljesíti az Atya parancsait.
A páli levelek is sokat foglalkoznak a szeretettel. Pál hangsúlyozza, hogy Isten a szeretetét Fia elküldésével nyilatkoztatta ki (Róm 8,32), aki a meghalt a bűnösökért (Róm 5,8). Hogy mit jelent az egymás iránti szeretet, azt a szeretet himnuszban fejti ki, megmondja mit jelent a szeretet parancsának aprópénzre váltása, mit jelent a szeretet gyakorlása a mindennapi életben. A szeretet himnuszból ugyanúgy, mint Jánosnál, kiderül, hogy a valódi szeretet nem érzelem, hanem az erények gyakorlása.
Vágvölgyi Éva
