Az új parancs *31 Miután kiment, Jézus így szólt: »Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. *32 Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. *33 Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. *34 Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. *35 Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.«
Miért mondja Jézus a tanítványainak a búcsúbeszédében, hogy „új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást”, hiszen a felebarát szeretetének parancsa már az Ószövetségben is szerepel, a szeretet az Ószövetségben is központi szerepet kap.
A héber ahab ige mindenfajta szeretetet jelent.
„Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!” (Lev 19,18) Már itt is azzal a radikális követelménnyel állunk szemben, hogy úgy kell a másik embert szeretni, ahogy saját magát szereti az ember. De a felebaráti szeretet parancsa az Izrael népéből valóknak, valamint az Izraelben élő idegennek szól:
”Ha jövevény lakik földeteken, s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki: olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!” (Lev 19,33-34)
Ez nem merül ki egyszerűen a külső szolgálatkészségben (mint a Kiv 23,4 kk. esetében), hanem jóakaratot, belső érzületet is föltételez. A személyes ellenségen segíteni kell:
„Ellenséggel való bánásmód Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá.
Ha látod, hogy haragosod szamara a teher alatt leroskadt, ne menj el mellette, hanem segítsd fel vele.
Hamis tanúskodás Ne csavard el a szegény ember igazát.
Óvakodj a hazug ügyektől. Ártatlan és igaz embert meg ne öless, mert én elfordulok a gonosz embertől.
Ajándékot el ne fogadj, mert az megvakítja az okosak szemét, és elferdíti az igazak szavát.
Az idegenek védelme A jövevényt ne nyomd el, hiszen ismeritek a jövevény életét, mivel ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (Kiv 23,4-9).
Meg kell bocsátani, ha a másik vétett:
„Ellenségeskedés és megbocsátás Aki bosszút akar állni, az Úr áll bosszút rajta,
és megtartja az ő bűneit is.
Bocsáss meg társadnak, ha vét ellened,
akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát.
Ember ember ellen haragot tart,
és Istennél keres gyógyulást?
A hozzá hasonló embernek nem kegyelmez,
és mégis önnön bűneiért imádkozik?
Haragot tart, holott csak ember,
és bocsánatot kér Istentől?
Ki könyörög majd az ő bűneiért?
Gondolj a végső dolgokra, és szűnj meg gyűlölködni,
a bomlásra és a halálra, s tarts ki parancsai mellett!
Gondolj Isten félelmére, és ne tarts haragot társaddal,
gondolj a Magasságbeli szövetségére, és nézd el társad tévedését!” (Sir 28,1-9).
Ételt, italt kell neki adni:
„Ha ellenséged éhezik, adj neki enni,
ha szomjazik, adj neki vizet inni,
így parazsat gyűjtesz a fejére,
és az Úr megfizeti neked” (Péld 25,21-22)
Ha a felebarátod rászorul, segíteni kell rajta:
„A kinnfelejtett kéve Ha vetésedet aratod földeden, s ott felejtesz egy kévét, ne térj vissza, hogy elhozd, hanem hagyd, hogy a jövevény, az árva s az özvegy vigye el, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában.
A böngészés Ha olajfád termését szeded, ne térj vissza összeszedni, ami a fán ottmaradt, hanem hagyd a jövevénynek, az árvának s az özvegynek. Ha szőlőd szüreteled, ne szedd össze az ottmaradt fürtöket, hanem hagyd, hogy azok a jövevény, az árva s az özvegy szükségleteire szolgáljanak. Emlékezzél meg arról, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban: azért parancsolom neked, hogy ezt cselekedjed” (MTörv 24,19–22).
„Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!
Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!
Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.
Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol,
ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!” (Iz 58,6-9)
„Így szól a Seregek Ura: `Igazságosan ítélkezzetek, és mindenki tegyen irgalmasságot és kegyességet testvérével; özvegyet és árvát, idegent és szegényt el ne nyomjatok, és senki se szőjön szívében gonosz terveket testvére ellen” (Zak 7,9-10)
A próféták védelmükbe veszik a szegényeket és a gyengéket pl. Iz 1,17; 10,1–3; Ez 18,12 kk.; 22,7.12; Oz 4,1–3; Ám 2,6; Mik 2,1 kk.; 3,1–3: „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet (= heszed, azaz: segítőkészség, hűség; kegyelem), nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete” (Oz 6,6).
A bölcs Tobittól maradt fenn a mondás: „S amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd.” (Tób 4,15). Ugyanezt fogalmazza Máté evangéliuma az Aranyszabályban: „Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,12).
Az Ószövetséggel szemben a Hegyi beszédben Jézus a szeretet parancsát mindenkire kiterjeszti:
„Az ellenségszeretet Hallottátok, hogy azt mondták: `Szeresd felebarátodat {Lev 19,18} és gyűlöld ellenségedet.' Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes”. (Mt 5,43-48).
Itt a János evangéliumban Jézus még ennél is tovább megy, még ennél a szeretetnél is többet kíván a tanítványaitól: „Szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (34).
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,12-13)
Mindenkinek saját maga van a világegyeteme középpontjában. Ezért a főparancs mértéke a felebaráti szeretetre, hogy ahogy önmagad szereted, úgy szeresd a felebarátodat. Amilyen fontos, hogy neked mi a jó, olyan fontos legyen az is, hogy a másiknak mi a jó. Már ez is nagyon nehéz követelmény elé állít bennünket. De Jézus ennél sokkal többet kíván a tanítványaitól, azt kívánja tőlük, hogy jobban szeressék a másikat önmaguknál, legyenek készek az életüket odaadni érte, ahogyan ő szerette övéit. Ez Jézus új mértéke a szeretetben, ez az új parancs.
Helyezzük mindenben önmagunk elé a másikat, többé ne én legyek a világegyetemem középpontja, hanem a másik, ne az határozza meg a tetteimet, hogy nekem mi a jó, hanem ami a másiknak. Ahogy Szt. Pál megfogalmazza:
„Mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek” (1 Kor 10,33)
Ahogy Jézus meghalt értem, legyek kész én is arra a szeretetre:
„Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek” ( 2Kor 5,14.15).
Jó, ha felfigyelünk arra, hogy a búcsúzó Jézus nem a Törvény betartását, nem tanítása tisztaságának megőrzését, pontos követését, hanem valami egészen mást köt a tanítványok lelkére: „Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (34). Ezt a parancsot, végrendeletet adja Jézus a tanítványoknak. Meglepő végrendelet egy rabbitól és egyben rá is mutat, hogy mit tartott Jézus igazán fontosnak: szavainak, tanításának betű szerinti megőrzését, vagy valami egészen mást.
„Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4), mondja a János evangélium. Szóval nem Jézus szavai, nem Jézus csodái, hanem az élete volt az emberek világossága. Nem tanítást, tant adott tanítványainak, hanem az életének részesévé tette őket. Persze tanította is őket, csodákat is tett, de a legfontosabb mégis a megtestesült Ige életében való részesedés. Az Ige azért testesült meg, hogy megmutassa az embereknek Isten szeretetét. Isten maga a szeretet. A megtestesült Ige, a megtestesült szeretet. A Jézus életében való részesedés a szeretetben való részesedés. A tanítványok a Jézussal való együttlét során szeretetének fürdőjében részesedtek nap, mint nap, átitatódtak szeretetével. Amikor Jézus azt mondja nekik, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket, nem valami hallatlan dolgot jelent ez az új parancs, hanem olyasmit parancsolt számukra, amit nagyon jól ismertek. Jézus mércéje szerint már kevés, ha csak annyira szeretjük a másikat, mint önmagunkat. Az igazi szeretet jobban szereti a másikat, mint önmagát: ”Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,12-13). Bár ezek a mondatok Jézus halálának árnyékában hangzanak el, ez nem jelenti szükség szerint azt, hogy csakis a fizikai halálra vonatkoznak. Az evangélium más helyén utal erre Jézus: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lk 9,23). Az ember a mindennapi élete során újra és újra választás elé kerül: Mit választ, a szeretetet vagy önmagát?
Ez a minden mértéket meghaladó egymás iránti kölcsönös szeretet lesz a jel a világ számára, ez fogja őket megkülönböztetni másoktól:
„Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (35).
Assisi Szent Ferenc azt mondta a kis testvéreknek, hogy ők szegények, nincsenek házaik, testvér a testvérnek legyen otthona.
Chiara Lubich azt mondta az általa alapított közösségnek, a fokolariniknek, hogy a szerzeteseknek van szerzetesi ruhájuk, rendházban élnek, a fokolarinik a világban élnek, az ő egyenruhájuk a szeretet legyen. Az különböztesse meg őket másoktól, hogy nagyon szeretnek, egészen a bűn határáig.
Vágvölgyi Éva
