Péter hitvallása; Jézus válasza 13 Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« 14 Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« 15 Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« 16 Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« 17 Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. 18 Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.
Simon, a Jn 1,42 szerint már az első találkozás alkalmával megkapja Jézustól a Kéfa nevet:
„Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).”
Kéfa arám szó, azt jelenti, hogy kőszikla, ennek görög megfelelője a Petra és ennek hímnemű személynévváltozata Petrosz. A Jézustól kapott név kijelöli számára az utat, akivé majd válnia kell.
Izajás próféta sziklának nevezi Ábrahámot, aki a választott nép atyja volt:
„Hallgassatok rám, akik igazság után jártok,
akik az Urat keresitek!
Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket,
és a kút üregére, melyből kiástak!
Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra” (Iz 51,1-2)
Jézus is kősziklának nevezi Simont, aki az eljövendő egyház atyja, felelős vezetője lesz. Péter mindvégig szemtanúja volt Jézus nyilvános működésének és egyike volt a három kiváltságos tanítványnak, aki láthatta a színeváltozás alkalmával Jézus dicsőségét majd a szenvedését és halálát is. Lukács evangéliuma és az 1 Kor 15,5 szerint feltámadása után az Úr neki külön is megjelent, ő veszi majd át Jeruzsálemben a fiatal keresztény közösség vezetését (Csel 1,15).
Az evangéliumokból és Szt. Pál leveléből kiderül, hogy Péter nagyon is gyönge, esendő ember:
Jézus szavára elindul a vízen, de süllyedni kezd a hullámok láttán (Mt 14,30)
Nagyon is emberi módon képzeli Jézus messiásságát (Mt 16,22)
A nehéz órában elhatárolódik Jézustól (Mt 26,72)
A képmutatás bűnébe esik Antiochiában és emiatt vitába keveredik Pállal. (Gal 2,11-14)
Hogyan válik ez a Simon kővé, sziklává, Petrosszá vagyis Péterré, akin még az alvilág, vagyis a pokol kapui sem vesznek erőt?
Amikor Péter megszólal, azt általában úgy szokták tekinteni, hogy ő a tanítványok szószólója, mindnyájuk nevében nyilatkozik. De itt egészen másról van szó. Nem a maga nevében beszél és nem is a többiek nevében. Az Atya szavait nyilatkoztatja ki a Szentlélek által, hitvallása a Szentlélek műve:
„Te Krisztus vagy, az élő Isten Fia.” (16)
„Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám” (17)
Nem a kiváló emberi tulajdonságai, hanem Isten Lelke fogja őt sziklává tenni. Amikor az ember dominál benne, akkor elesik, amikor a Szentlélek, akkor szilárd és erős, mint a szikla. A Szentlélek teszi hasonlóvá Jézus Krisztushoz, aki a szikla (1 Kor 10,4), minden hívő életének szilárd alapja.
„Miután megízleltétek, milyen édes az Úr {Zsolt 34,9}.Hozzá járultok, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt. Ti is, mint élő kövek, felépültök rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Azért áll az Írásban:
»Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban;
aki hisz benne, meg nem szégyenül« {Iz 28,16G}.
Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig
»ez az a kő, amelyet az építők elvetettek,
és mégis szegletkővé lett« {Zsolt 118,22}.
Ezenkívül »a botlás kövévé és a botrány sziklájává« {Iz 8,14} mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket.
Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak üdvözítő tetteit {Kiv 19,5kG; Iz 43,20k}, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor »nem nép« voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek {Óz 1,6.9; 2,3}” (1 Pét 2,3-10).
„Vizsgáld meg a dolgaid fontossági sorrendjét: nem áll-e fejjel lefelé a létrád? Vajon nem a kisebb fokok vannak alul, a nagyobbak meg felül?
Figyeld meg, hogyan dolgozik a bölcs építőmester: először a nagy köveket helyezi el, aztán ezekre rakja a kisebbeket. Ma sokan fordítva építkeznek: már nem tudják megkülönböztetni egymástól a nagy és a kis köveket, az elsőt és az utolsót, a fontosat és a jelentéktelent.
Az a fal, amelyben a kisebb kövek vannak alul és a nagyobbak felül, elkerülhetetlenül le fog dőlni, és az épület összeomlik. Sok alap mállik szét, és számos fal dől össze a munkások oktalansága és építőmesterek gőgje miatt. Te azonban építkezz körültekintően! Alapozz Krisztusra, aki minden épület szegletköve és fundamentuma. Helyezd erre az alapra a nagy köveket és ezekre rakd rá a kicsiket…
Ha az épület nem Krisztusra épül, biztosan összedől! Ne vakítson el az emberi alapokra felhúzott épület látványa: bármilyen magasra tör, előbb-utóbb összedől és eltörli az idő.
Ha észreveszed, hogy nem Krisztusra építkeztél, ne habozz, bontsd le a faladat teljesen, és építsd fel újra! Jobb ugyanis egyetlen kő, ami Krisztuson nyugszik,, mint egy magas torony, amit ledönt a kósza szél.
Az Úr háza Krisztusra épül – ti magatok vagytok annak élő kövei, a zárókő pedig a Szentlélek. Az egész épület Krisztuson nyugszik; a Szentlélek tartja össze a boltíveit és támasztja meg a falait. A Szentlélek a szeret lelke – így tehát végső soron a szeretet a zárókő…
(Szent Charbel)
Vágvölgyi Éva
