18 Példabeszéd az istentelen bíróról és az özvegyasszonyról 1 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. 2 Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. 3 Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: `Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!' 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: `Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, 5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.'« 6 Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? 7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? 8 Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«
Múlt héten a hálával, a hálaimával vagyis a dicsőítő imával foglakoztunk. Ez a lukácsi részlet, most a kérő imával foglalkozik. A kérő imával kapcsolatban két alapvető dolog van: Hogy mit kérünk és hogy hogyan kérünk.
A mit kérünkkel kapcsolatban azt látjuk, hogy az anyagi javakra vonatkozó kérésekkel kapcsolatban Jézus elutasító. Elutasítja azt, aki Jézus segítségével szeretne az örökségéhez hozzájutni (Lk 12,13). Viszont a bajban, betegségben szenvedő emberen mindig segít.
A hogyan kérrel kapcsolatban, alapfeltétel a hit. Jézus nem tesz csodát a csodát követelő farizeusoknak, nem tesz csodát a hitetlen názáretieknek, és a tanítványok nem tudják kiűzni a hitetlen apa gyermekéből a gonoszlelket (Mk 9,14-27).
Egy első osztályos kislány közölte a hitoktatójával, hogy ő nem hisz Istenben, mert volt egy nagyon kedves cicája és a cica megbetegedet. Ő mindennap buzgón imádkozott a cicáért, de a cica mégis elpusztult. Úgyhogy ő most már nem hisz Istenben, csak a manókban.
Egy idős hölgy mesélte, hogy akkor veszítette el a hitét, amikor a háború alatt az édesapja fogságba került és ő az édesanyjával hosszú időn keresztül minden héten elzarándokolt Makkosmáriára a Fogolykiváltó Szűzanyához és ott imádkoztak a papa hazatéréséért. De a papa soha nem tért haza. Azóta ő nem hisz Istenben.
Egy más valaki azt mesélte, hogy nagyon megbetegedett a kicsi unokája és ő nagy hittel imádkozott a gyógyulásáért, de a kicsi unokája meghalt. Azóta ő nem jár templomba, nem hisz Istenbe.
A kérő imákkal kapcsolatban mindnyájunknak van pozitív és van negatív tapasztalata. Imádkoztunk egy betegért és meggyógyult. Imádkoztunk egy másik betegért, és nem gyógyult meg. Akárhogy csűrjük, csavarjuk, nincs rá racionális magyarázat, hogy az egyik miért igen és a másik miért nem.
Egy valamit nagyon fontos tudnunk a kérő imával kapcsolatban: Isten nem automata, amibe ha bedobjuk a pénzt, kijön a kávé vagy a forró csoki, amit szeretnénk.
Az Ószövetségben számtalan zsoltár szól arról, hogy a bajban lévő ember Istenhez könyörög. Van amelyik örömmel beszél arról, hogy Isten meghallgatta őt, de van amelyikben csak a panasz szólal meg, hogy kiáltása süket fülekre talál, mintha Isten elhagyta volna, nem törődne vele. Jób könyve hosszan foglalkozik Jób panaszával, ahogy Istennel perlekedik kínjai között. Jóbbal kapcsolatban azonban fontos megjegyeznünk, hogy lázad, perlekedik, de a hite soha nem inog meg.
A legismertebb és leggyakrabban mondott kérő imánkat, a Miatyánkot, maga Jézus tanította nekünk.
Jézus az evangéliumokban több helyen is állhatatosságra és hitre bíztatja övéit, amikor kérnek Istentől:
„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak” (Mt 7,7-8).
„Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok” (Mt 21,22).
„Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, `menj innen oda', elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek” (Mt 17,20).
„Minden lehetséges annak, aki hisz!” (Mk 9,23)
„Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: `Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!', és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek” (Mk 11,23-24).
„Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak” (Lk 11,9-10).
Az apostoli levelek is biztatnak az állhatatos kérő imára:
„Mert sokat megtehet az igaz ember állhatatos könyörgése” (Jak 5,16).
„Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal” (Ef 6,12.18).
Nem mindegy, hogy mit kérünk, és hogyan kérjük. Jót kérjünk és jól kérjünk. A Jézus által tanított Miatyánk „Abba” megszólítása kifejezi azt a bensőséges, Istenbe vetett gyermeki bizalmat, amellyel az ember, mint ahogy egy kisgyermek az édesapjához fordul, úgy fordulhat Istenhez. Ha megnézzük a Miatyánkban megfogalmazott kéréseket, az első kérések Isten uralmának mielőbbi földi megvalósulására vonatkoznak. Az ember számára a legfőbb jó Isten, amikor kér elsősorban az ő uralmának megvalósulását kéri. Csak aztán fogalmazza meg az emberre, saját magára vonatkozó kéréseket. Helyet kap a kérések között az ember hétköznapi életére, a természetes szükségletére, a kenyérre vonatkozó kérés is. A Máté és a lukácsi változatban ránk maradt imában a lukácsi változat domborítja ki jobban a csak az az napra való kenyeret. Mint a pusztai vándorlás során a mannát nem lehetett eltenni és felhalmozni, úgy a Miatyánk szerint is, Istentől csak a napi betevő falat biztosítását kérhetjük.
Az egyházatyák többek közt ezt mondják a kérő imával kapcsolatban:
„Kérjetek, mert ha fáradozunk is, a Szentírás megértése érdekében nem tudjuk megismerni azt Isten kegyelme nélkül; viszont kegyelmet sem kapunk, csak ha buzgón tanulunk, hogy Isten ajándékát ne a hanyagok kapják. Zörgessetek tehát imádsággal, böjttel és alamizsnával. Mint aki a kaput zörgeti, nemcsak a hangjával kiáltozik, hanem a kezével is, Ugyanúgy, aki jócselekedeteket tesz, az ezekkel zörget… Tedd, amire képes vagy, hogy többet tudj tenni, s amit tudsz, azt tartsd meg, hogy még többet tudj… Míg más élőlényeket az Isten gyors lábakkal, vagy szárnyakkal, vagy karmokkal, vagy fogakkal, vagy szarvakkal látott el, csak az embert alkotta úgy, hogy egyedül az Isten legyen az ember erőssége, hogy a gyengeségének kényszerétől hajtva mindig szüksége legyen Urára. Hittel kérünk, reménnyel keresünk, szeretettel zörgetünk… Két dolog szükséges az imádkozónál: egyrészt, hogy hevesen kérjen, másrészt, hogy azt kérje, ami illő. Ezek a lelki dolgok.” (Aranyszájú Szent János)
„Ha valaki bizalommal könyörög az Istenhez e világi szükségleteiért, Isten irgalmat mutat neki, ha meghallgatja, és akkor is, ha nem hallgatja meg. Jobban tudja ugyanis az orvos, hogy a betegnek mire van szüksége, mint a beteg. Ha viszont azt kéri, amit Isten megígért és megparancsolt, akkor mindenképpen megvalósul kérése, mivel megkapja a szeretet, amit az igazság kér… A mi jó Urunk gyakran nem azt adja meg, amit kérünk, hogy azt nyújthassa nekünk, amit még inkább szeretnénk.” (Szent Ágoston)
A mostani evangéliumi részlet ezzel fejeződik be:
„Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,7-8)
Jézus azt mondja, Isten igazságot szolgáltat, megadja, amit a választottak kérnek tőle, méghozzá hamarosan megadja. Nyilvánvaló, hogy a szüntelen kérés nem a hétköznapi dolgokra, hanem ahogy a Miatyánk első három kérése, Isten uralmának mielőbbi földi megvalósulására, a messiási uralomra vonatkozik. De egy kérdéssel fejeződik be, hogy ha eljön a Messiás, vajon hisznek-e majd benne?
A keresztények hisznek Jézus messiási mivoltában és várják második eljövetelét. Ez a hitvallás fogalmazódik meg az általánosan, még a görög ajkúak között is használt arám nyelvű köszöntésben, amit az Első Korintusi levélben találunk meg:
„Én, Pál, sajátkezűleg írom a köszöntést. Aki nem szereti az Urat, legyen kivetett! Marana tha!” (1 Kor 16,21-22)
Marana tha! Vagyis: Jöjj el Uram Jézus!
Vágvölgyi Éva
