27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: 28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének {MTörv 25,5-6; Ter 38,8}. 29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. 30 Előbb a második, 31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. 32 Végül meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.« 34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. 35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, 36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat `Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének' {Kiv 3,6} mondta. 38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«
„Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek” (Lk 20,36)
Kik az angyalok, milyenek az angyalok, akikhez Jézus szavai szerint hasonlítani fogunk a feltámadásunk után?
Ha elővesszük a Teremtés könyvét, hogy ott keressünk magunknak választ, akkor azt látjuk, hogy amikor a világ teremtéséről beszél, ott nem tesz említést az angyalokról. Talán megfeledkezett róluk? – kérdezzük csalódottan. De aztán a fejünkhöz kapunk, hogy hát persze, hogy nem beszél ott róluk, hiszen a teremtéstörténet az anyagvilág létrejöttéről szól. Az angyalok pedig nem tartoznak az anyagvilághoz, ők teremtett, de tisztán szellemi lények, de ugyanakkor személyek is, bár keveset említ név szerint a Biblia. Hogy személyek, arra a bukott angyalokból következtethetünk vissza, mert csak személy tudott fellázadni és nemet mondani Istenre. De alakjuk már a kezdet kezdetén megjelenik, amikor az ember bűnbeesése után kiűzetik a Paradicsomból, a kapuit kerubok őrzik, hogy vissza ne térhessen. Tisztán szellemi lények, nincs testük, de emberi alakot is fel tudnak venni, amikor megjelennek az ember számára.
A Bibliában elejétől végig ott vannak, nincs értelme felsorolni az egyes szentírási könyveket, túl hosszú lenne a lista, végig az Ószövetségen és az Újszövetségen át az Apostoli levelekig és a Jelenések könyvéig, mégis nagyon keveset tudunk róluk. Magukról az angyalokról, a természetükről a Biblia nem beszél, csak két csoportjukat különbözteti meg, a jó angyalokat, akiket angyaloknak, Isten fiainak nevez, akik Isten szolgái, akaratuk Istennel egyesült akarat, ezért tudnak közvetítők lenni Isten és ember között. Aztán van a bukott angyalok csoportja, akik fellázadtak, őket sátánnak, gonosz léleknek, démonnak nevezi a Biblia.
A Biblia tehát az angyalok személyéről nem tesz említést, csak az Istentől kapott feladatukat ismerjük. Mivel akaratuk Istennel egyesült akarat ezért tudnak közvetíteni Isten és az emberek között, hidat képeznek Isten és az emberek között ((Ter 28,12; Gal 3,16).
A teljesség igénye nélkül nézzük meg, milyen feladatokat kaptak az Ó- és Újszövetségben küldetésük során:
Megszabadítják az igazakat (Dán 10,13; Csel 3,19)
Nehéz helyzetükben megerősítik az igazakat (1 Kir 19,5; Lk 22,43)
Táplálják az igazakat (Bölcs 16,20; Mk 1,13)
Megőrzik az igazakat (Zsolt 90,11; Zsolt 34,8)
Rendkívüli születések híradói (Bír 13,2; Lk 1,11.26)
Istent dicsőítik és áldják (Zsolt 103,20; Jel 7,11)
Isten akaratát közvetítik ( Ter 21,17; Ter 22,11; Mt 2,13)
Megtisztítják a választottat (Iz 6,6)
Gyógyítanak (Tób 3,16)
Fontos szerepet kapnak a végítéletkor (Mt 24,31; 1 Tessz 4,16)
Három angyalt ismerünk név szerint, akik a küldetésükről nyerték a nevüket:
Mikael: Ki olyan, mint Isten, főangyal, Izrael védő angyala, az angyali seregek vezére
Gábriel: Isten embere vagy Isten erőssége. Ő az, aki Isten üzenetét közvetíti az emberek számára.
Őket név szerint Dániel könyve említi először ((Dán 8;10; 12), de Gábriel Lukács evangéliumában is szerepel, mint Keresztelő János és Jézus születésének hírhozója.
Ráfael: Isten meggyógyított (Tób)
Legbővebben egy ószövetségi apokrif irat, Hénok könyve foglalkozik az angyalokkal, melyre gyakran találunk utalásokat a bibliai szövegekben is, de a Jelenések könyvének is fontos szereplői.
A szentírási könyvek alapján tudjuk, hogy részt vesznek a mennyei liturgiában, hírvivők, közvetítők és őrzők.
Jézus életében az angyalok jelen vannak a kezdettől, az angyali üdvözlettől, a megszületéstől az utolsó pillanatig, a haláltusáig, a feltámadásig és a megdicsőülés, a mennybemenetel pillanatáig.
A Katekizmus ezt mondja róluk:
„60. Kik az angyalok?
Az angyalok tisztaszellemi teremtmények, testetlenek, láthatatlanok és halhatatlanok, értelemmel és akarattal bíró személyes lények. Szüntelenül, színről színre látják Istent, őt dicsőítik, neki szolgálnak és az hírnökei, amikor küldetésüket teljesítik minden ember üdvösségére.
61, Hogyan vannak jelen az angyalok az Egyház életében?
Az Egyház csatlakozik az angyalokhoz Isten imádásában, segítségül hívja őket, s néhányukat meg is ünnepli liturgiájában.”
Jean Danielou azt mondja, hogy az angyalokkal kapcsolatban két tévedéssel találkozunk: Az egyik tagadja a létezésüket, a másik túlzott érdeklődést mutat a láthatatlan világ iránt és sajátos eszközökkel próbálja kutatni. Danielu „Az angyalok és küldetésük az egyházatyák szerint” című könyvében kifejti, hogy az egyházatyák sokat foglalkoztak az angyalokkal, de mindig a Szentírás alapján. A továbbiakban az ő gondolatmenetét követjük, az idézetek is az ő könyvéből származnak.
Nüsszai Szt. Gergely szerint az angyalok tevékenysége elkíséri a lelket fölemelkedésének egész menete alatt: „A lelkek előre haladnak a Mindenhatóhoz, örvendezés és ujjongás közepette, az angyalok védik és díszkíséretet adnak nekik.”
A lélek azonban Istenhez vezető útján nemcsak társul az angyalokhoz, hogy azok segítségükkel szolgálatára álljanak. Ő maga is angyal, mert a lelki élet hasonlóvá teszi az angyalok életéhez. Ez olyan téma, melyet már az evangéliumban megtalálunk, ahol Jézus így mondja: A választottak olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben” (Mt 22,30; Lk 20,36). A tökéletes élet a végidei átalakulás elővételezése. A lelki élet visszavezeti a lelket az angyalok paradicsomi állapotába. Ezt olvassuk Órigenésznél: „Ne félj a puszta magánytól. Hamarosan jönnek az angyalok, hogy hozzád csatlakozzanak”. Nüsszai Szent Gergely továbbviszi ezt a gondolatot és azt mondja, hogy a lelki élet az angyalok világába juttatja a lelket. Így ír Makrina húgáról: „Testben élve nem nehezítette el a test súlya, hanem élete könnyed és légies volt, a magasságokban időzött a mennyei hatalmasságokkal”. De ugyanígy ír Baszileioszról: „Túlemelkedett a világ érzékelhető területén, az érzékfölöttieket látogatta, és körben járt a mennyei hatalmasságokkal. Semmiféle súly nem akadályozta lelke utazását”.
A visszatérés a mennyei hatalmasságok közé azt jelenti, hogy létük részesévé válik. Az Istenhez emelkedő lélek így az angyalokhoz hasonló lesz.
Az érzéki élettől való eloldódás teszi az angyalok rokonává a lelket. „Az Írás kérleli a lelkeket, hogy az angyalok állhatatos természetére tekintsenek. Állhatatosságuk erősödjék meg az erényben a példa láttán. Az ígéret valóban úgy szól, hogy föltámadás után az élet hasonló lesz az angyalok állapotához – aki pedig ígéri, nem hazudik -, ebből következik, hogy az evilági élet váljon hasonlóvá ahhoz, ami ezután következik, úgy, hogy a testben élve és ennek a világnak területén tartózkodva nem élünk test szerint, nem vesszük fel ennek a világnak alakját, hanem máris alkalmazkodunk az evilág után remélt élethez.
Az emberek arra hivatottak, hogy a halál után részesedjenek az angyalok életében. A lelki élet elővételezi ezt az állapotot. Ez a szenvedélymentesség, amely az angyali tisztaság követésének lényege. Ez állandóan visszatér szerzőnknél. Másik kép is kifejezi ezt a visszatérést az angyalok természetéhez: a virrasztás, mely az embert az angyalokhoz hasonlítja, akiket az Írás virrasztóknak nevez: „A lelket megvilágosítja az Ige, idegen lesz az álomvilág látszatától. Egyfajta angyali élet ez, mely odaátra vezet minket.” A szűziesség még inkább elővételezése az angyalok életének. Ezt a gondolatot Philipposzi Methodiosz fejti ki: „A szüzesség szárnyai elvezetnek az angyalok szomszédságába.” Nüsszai Szent Gergely visszatér rá: „Mivel az Úr hírül adta nekünk, hogy az élet a föltámadás után hasonló az angyalokéhoz, az angyali életben pedig nincs házasság, mindaz, aki gyakorolja a szüzességet, már utánozza a testetlen életet.”
Az angyalok tehát vezetik a lelket egész szellemi élete folyamán. Szerepük mindenekelőtt az előkészítés. Elvezetik a lelket Krisztushoz.
Órigenész: Ők készítik elő Krisztus útját az Ószövetségben, ők a Vőlegény barátai, akik a legőszintébben örülnek, mikor meghallják a Vőlegény hangját, és Vele hagyják a menyasszonyt. Őróluk mondja az evangélium, hogy különleges kapcsolatuk van a gyerekekkel. Szerepük mégis viszonylagos a lelki élet kezdetén. A helyes sugallatokkal vonzzák a lelket a jóra. Elriasztják a bűntől. Ezzel alkalmassá teszik, hogy befogadják a látható Igét. De Előle maguk is visszavonulnak. Fölemelkedés közben a lélek először is az angyali szférákat lépi át. Az angyalok egész missziója az, hogy elvezessék a lelkeket az angyalok Királyához, és Előle eltűnjenek.
Mi lesz tehát a feltámadás utáni ember jellemzője, aki hasonlatos lesz az angyalokhoz:
Szenvedélymentesség
Angyali tisztaság
Virrasztás
Szűziesség
Időtlen beteljesülés
Időtlen öröm és boldogság
Egység Istennel
„Ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (vö. Róm 8,13-14)
„Az élő Isten fiainak hívják majd őket” (Óz 2,1).
„Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is, romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel: szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel? Gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel” (1 Kor 15,41-44).
„Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. Amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is” (1 Kor 15,47.49).
„A romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie” (1 Kor 15,53).
„Tudjuk ugyanis, hogy ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben” (2 Kor 5,1).
„Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által” (Ef 1,5).
Vágvölgyi Éva
