Jézus születése 18 Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében /fogant a Szentlélektől.
19 József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20 Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. 21 Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.«
22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: 23 »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, s a nevét Emmánuelnek fogják hívni« {Iz 7,14}. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
24 József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, 25 de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.
Lukács evangéliumából megismerhetjük Mária igenjét Isten tervére, hogy a megtestesülés által belépjen az ember világába. A bűnbeesés nemje után Mária az új Éva, aki akaratát maradéktalanul egyesíti Isten akaratával. Az asszony igenjének kimondásával lehetővé válik az új teremtés és az ősbűn nemzedékről nemzedékre öröklődő átkának hatalmából kiszabadul az emberiség. Máté evangéliuma nem az asszony igenjét, hanem a férfi igenjét domborítja ki. A zsidóságban az asszony szava, akarata nem számított, mindenben alá volt vetve a férfiaknak, így a gyermekek nemzésében is. Ezt olvassuk a János prológban:
„Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.
Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,12-14).
Máté evangéliuma tehát, mivel az zsidóknak íródott, Józsefet állítja az események középpontjába, Máriát épp hogy csak megemlíti, mint a Gyermek anyját, de az új teremtésben Józsefet állítja elénk, mint Isten partnerét. Mind Lukács, mind Máté születéstörténetében egy angyal a közvetítő Isten és ember között. Annyi a különbség, hogy míg Mária valóságosan találkozik az angyallal, Józsefnek álmában jelenik meg.
A Második Törvénykönyv részletesen foglakozik a 22,13-29 versekben a házassággal és házasságtöréssel, és amely szerint az eljegyzett menyasszony már a vőlegény tulajdonának számít, félrelépése házasságtörésnek számít, amiért megkövezés jár. A törvény szerint tehát Máriára megkövezés várt volna, ha József nem olyan irgalmas. József nyilván szereti Máriát, hiszen eljegyezte magának, azt akarta, hogy az övé legyen, gyermekeket nemzzen vele, amely minden zsidó férfinak szinte vallásos kötelessége volt. De érthető módon egy idegentől származó gyermekkel a hasában már nem akarta feleségül venni. Kinek kell egy nyilvánvalóan hűtlenné vált jegyes? Fájdalmas történet. Persze Mária valószínűtlen magyarázatát a születendő Gyermekről nem hitte el. A férfinak joga volt felbontani a házasságot, így a jegyességet is. Ha a vőlegény időközben súlyos kifogást talált a menyasszonyban, akkor elbocsáthatta őt, haza küldhette az apjához. Ezt akarta tenni József is.
Máté hangsúlyozza, hogy József igaz ember volt. Az Ószövetség a vallásos, jámbor izraelitát nevezi igaznak, aki szereti Istent, ragaszkodik (Zsolt 63,9) és hűséges hozzá, a színe előtt, az ő útjain jár (Zsolt 31,24; Mik 6,8). Az igaz ember Jahvéba veti minden reményét, (Zsolt 31; 32; 37; 86), nála keres menedéket (Zsolt 18; 31; 37).
Így énekel a 33. Zsoltár az igaz emberről:
„Örvendezzetek igazak, az Úrban,
igaz emberekhez illik a dicséret!
Áldjátok az Urat lanttal,
zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával!
Daloljatok neki új éneket,
ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki!
Mert igaz az Úr igéje,
és minden tette hűséggel teli.
Az igazságot és a törvényt szereti;
az Úr irgalma betölti a földet.
Az Úr szava alkotta az egeket,
szájának lehelete minden seregüket.
A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte,
az örvényeket tárházakba helyezte.
Félje az Urat az egész föld,
remegjen előtte a földkerekség minden lakója!
Mert ő szólt, és meglettek,
parancsolt, és létrejöttek.
Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait,
elveti a népek gondolatait.
De megmarad az Úr terve mindörökre,
szíve szándéka nemzedékről nemzedékre.
Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr,
az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott!
Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait,
hajlékából nézi a föld megannyi lakóját.
Egytől-egyig ő alkotta szívüket,
ismeri minden tettüket.
Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg,
s a hőst nem menti meg nagy ereje.
Nem nyújt neki a ló biztos segítséget,
nem szabadítja meg hatalmas ereje.
De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt,
akik remélik irgalmát,
és megmenti a haláltól lelküket,
s éhínség idején is táplálja őket.
Lelkünket az Úr hordozza,
ő segít meg s oltalmaz minket.
Valóban, benne örvend a szívünk,
és szent nevében reménykedünk.
Legyen, Uram, irgalmad rajtunk,
amint benned bizakodunk!” (Zsolt 33,1-22)
Amikor József, az igaz szembesül élete nagy problémájával, ami elé Mária várandóssága állította, természetes, hogy Isten elé viszi, tőle vár választ, hogy mit kell cselekednie. Emberi elgondolás alapján a Törvény szerint halálra kellene adnia, de a szeretete irgalmat diktál, ezért dönt amellett, hogy csendben elbocsájtja. De ahogy annak idején Izsák feláldozásakor az Úr közbeavatkozott, most is belenyúl a történetbe:
„Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,20-21).
Józsefnek megvolt a választási lehetősége, mondhatott volna nemet az álombeli angyal szavára, az elbocsájtással magára hagyhatta volna Máriát a születendő Gyermekkel.
Az igaz emberben működik egy olyan útvonal tervező program, mint az autókban és az okos telefonokban, amely ha el akarunk jutni valahová, megmondja számunkra, hogy merre kell menni. Aztán, ha közben eltévesztjük az irányt vagy valamilyen akadály jön közbe, akkor jön az újra tervezés. József, az igaz ember, aki mindig igyekezett Istenhez igazítani az útját, az angyal szavára kész volt újra tervezni az életét, feleségül venni valakit, aki soha nem lesz az övé, felnevelni egy gyermeket, akinek nem ő az apja. Kész volt lemondani a saját, vérszerinti utódokról és igent mondott Isten tervére, aki fontos szerepet szánt neki a megtestesülésben, a Messiás nevelőapja lehetett.
Miért volt szüksége Istennek Mária és József közreműködésére a megtestesülésben? Miért nem úgy történt, mint ahogy a görög mitológiában Pallas Athéné teljes fegyverzetben pattant ki Zeusz fejéből, a Megváltó is készen léphetett volna be a világba?
Az emberi test, szív és szeretet törékeny és sebezhető. Isten és az ő szeretete örök és változatlan. Ez az örök és változatlan isteni szeretet testesült meg egy törékeny emberi testben, hogy a kicsiségünket és a törékenységünket vállalva egészen közel kerüljön hozzánk, érinthető közelségbe, hogy mint kicsi gyermeket karunkba vehessük. Az észnek felfoghatatlan ez az ellentmondás: Hogy fér bele a végtelenség és állandóság a végességbe és változóba? De ez a csoda megtörtént, és Isten egy nőre és egy férfira bízta törékeny, a világba lépő gondoskodásra szoruló törékeny és kicsi mivoltát.
Ne gondoljuk azt, hogy ez egy egyszeri esemény volt és csak Mária és József személyéhez kapcsolódik. Ahogy a János prológ kimondja:
„Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12).
A bűnbeesés tagadása után amilyen mértékben igent mondunk Isten szeretetére, olyan mértékben újra megtestesül bennünk itt és most a Szentlélek által az Ige, ahogy egykor Názáretben. A mi igenünk soha nem lesz olyan teljes, mint Máriáé, igazságában soha nem fogjuk utolérni Józsefet, mégis megismétlődhet a csoda, és a te törékeny emberi tested által is kinyilvánulhat Isten dicsősége, megszülethet benned Jézus. A te szíved a betlehemi jászol, amely fölött megnyílik az ég és énekelnek az angyalok.
A bűnbeesés utáni sötétség átfordul a fénybe, az egyik ember már nem tekinti többé zsákmánynak a másikat. A benned megszületett Jézussal ajándékká válsz mások számára, mindnyájan örülni való szép, értékes ajándékká lehetünk egymásnak.
Vágvölgyi Éva
