4 Jézus megkísértése 1 Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3 Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.« 4 De ő ezt válaszolta: »Írva van:
`Nem csak kenyérrel él az ember,
hanem minden igével,
amely az Isten szájából származik'« {MTörv 8,3}.
5 Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára 6 és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van:
`Angyalainak parancsolt felőled:
a kezükön hordoznak téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat'« {Zsolt 91,11-12}.
7 Jézus ezt mondta neki: »Az is írva van: `Ne kísértsd az Urat, Istenedet'« {MTörv 6,16}.
8 Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, 9 majd azt mondta neki: »Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.« 10 Jézus azt felelte neki: »Távozz, Sátán! Mert írva van:
`Uradat, Istenedet imádd,
és csak neki szolgálj'« {MTörv 5,9; 6,13}.
11 Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.
Próbák vagy kísértések
A mesékben a királyfinak különféle nehéz próbát kell kiállnia, hogy elnyerje a királylány kezét. De a hétköznapi élet sikerei se pottyannak az ölünkbe, azokért is meg kell küzdeni. Ezek a küzdelmek sokszor próbára teszik az erőnket, a kitartásunkat. Van, aki győzi, van, aki feladja. Sokszor nem is az elért siker az igazi nyereség, hanem az odavezető út küzdelme gazdagítja a személyiségünket, értékesebbé tesz.
A kísértés, az valami másról szól. Valami külső behatás el akar bennünket téríteni az általunk helyesnek tartott úttól, cselekvéstől, ami aztán meggátol bennünket a céljaink elérésében.
Egy dologban mindkettő megegyezik. Mindkét esetben van választási lehetőségünk: Meg akarom-e szerezni a „királylányt”, vagyis azt a valakit vagy valamit, aki vagy ami számomra fontos? Vállalom-e az azzal járó nehézségeket?
Hagyom-e magam eltéríteni a helyes úttól vagy cselekvéstől, vagy nem?
A Teremtés könyve egymás után két teremtéstörténetet foglal magába. Miért őrzött meg a hagyomány két teremtéstörténetet? Mert a második teremtéstörténet hírt ad az emberiség jövőjét meghatározó eseményről, a bűnbeesésről is.
Az első teremtéstörténet elmondja, hogy a világot és benne az embert Isten teremtette és a teremtés közben újra és újra leszögezi, hogy amit Isten teremtett, az jó, sőt nagyon jó. A második teremtéstörténet arról is beszél, hogy Isten teremtő ereje mellett a kígyó képében megjelenik egy másik erő, aki ezt a jó teremtést és benne az embert megpróbálja tönkretenni, a teremtés koronáját, az embert megpróbálja szembe fordítani a Teremtővel, rábírja az isteni parancs megszegésére. Tevékenysége sikerrel járt, az első ember, Ádám elbukott a kísértés során.
Az engedetlen, a saját akaratát kereső Ádám után Jézus az új Ádám, Isten igazi fia, aki a végsőkig, egészen a halálig aláveti magát Isten akaratának.
Két helyen fordul elő a Bibliában, hogy Isten megengedi a Sátánnak, hogy megkísértsen, próbára tegyen valakit. Az Ószövetségben Jób esetében, és az Újszövetségben itt, Máté evangéliumában Jézus megkísértésekor. Máté azt írja, hogy megkeresztelkedése után Jézust a Lélek viszi a pusztába, hogy megpróbálja az ördög, vagyis Isten megengedi, hogy az ördög próbának vethesse alá. Mint Jóbot. De csak ebben azonosak, a próbák nem ugyanazok. Jób Istenben való hitét teszi próbára a Sátán. Jézus megkísértésekor a Fiú istenfiúsága kerül próbatételre a nyilvános működés kezdete előtt. Jézus egészen Isten, de egészen ember is, a biológiai test igényeivel: Megéhezik. A test az a kapu, ahol megpróbál belépni a Sátán: Isteni hatalmaddal elégítsd ki a test igényeit. Nincs ennivalód? Csinálj magadnak! Meg tudod tenni. Mutasd meg a hatalmadat nekem. Bizonyítsd be nekem, hogy Isten Fia vagy. Jézus a Szentírás szavaival, Isten igéjével veri vissza az első támadást. „Írva van …”
Válaszul a második támadásban a Sátán is a Szentírás szavait használja fel, amikor arra bíztatja, hogy saját céljaira használja fel isteni hatalmát: „Írva van…” Jézus újra a Szentírás szavaival veri vissza a támadást: „Az is írva van…”
A harmadik kísértésben a Sátán el akarja kápráztatni, meg akarja téveszteni, hogy ő nagyobb, mint az Atya. Ez már kiveri a biztosítékot, Jézus távozásra szólítja fel és újra a Szentírást idézi: „Mert írva van…”
Láthatjuk, hogy a Szentírás az a fegyver, amellyel Jézus mindégig hatékonyan száll szembe a Gonosszal.
Mi tehát számunkra a tanulság Jézus megkísértéséből? Hogy a Szentírás hatékony védelmet és fegyvert jelent a kísértések ellen. De vigyázni kell, mint ahogy a második kísértésből látszik, ha csak egyetlen mondatát ragadjuk ki, akkor az is tévútra vihet bennünket.
Miután Jézus sikeresen kiállja a próbát, itt a pusztában is és az utolsó próbatételnél is a getszemáni kertben, a próbatétel az angyalok jövetelével ér véget (Lk 22,43).
Szinte minden vallás ismeri a böjtöt és mindegyikben egyfajta megtisztulási gyakorlatot jelent, többnyire felkészülést egy szent cselekményre vagy valami nagy dologra. Jézus negyven napos böjtje is besorolódik ide. De a böjtöt befejező megkísértés már valami egészen másról szól. Sziénai Szent Katalin azt mondja, hogy a legnehezebb böjt az akarat böjtje. Jézus negyven napos böjtjére ez az akarat böjtje teszi fel a koronát. A getszemáni kertben a szenvedés előtt Jézus újra megerősíti:
„Ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd” (Lk 22,42).
Vágvölgyi Éva
