5 Az első tanítványok meghívása 1 Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. 2 Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. 3 Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.
4 Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!« 5 Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.« 6 És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. 7 Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. 8 Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« 9 Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, 10 hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.
„A te szavadra” (5)
Kettős életet élünk. A misén szépen meghallgatjuk Isten Igéjét, tán még otthon is kézbe vesszük a Szentírást, aztán megyünk a magunk dolgai után, többet nem gondolunk rá napközben. A profán, hétköznapi teendőinkből kimarad Isten. Úgy gondoljuk, hogy semmi köze pl. az informatikai, vagy a házimunkának vagy a mezőgazdasági munkának Istenhez. Minden és mindenki a maga helyén. Kicsit olyan ez, mintha annak idején a tanítványok Jézust betuszkolták volna a zsinagógába, hogy Mester, Te ott taníts, ahhoz értesz, mi meg itten halászunk, mi meg ahhoz értünk.
Péter beengedte Jézust a profán, hétköznapi munkavégzésébe. A csodálatos halfogás azért valósulhatott meg, mert nem a szakmai tudása, tapasztalata, hanem Jézus szava szabta meg, hogy mit kell tennie.
Mit jelent nekünk Jézus szava? Ha őszinték vagyunk, beismerjük, hogy szépen meghallgatjuk a vasárnapi evangéliumot, az egyik fülünkön bemegy a másikon meg ki. Vagy ha meg is hallgatjuk, akkor elkezdjük csűrni-csavarni, hogy nem kell azt úgy érteni. Szóval eszünk ágában sincs Jézus szavaihoz szabni a tetteinket.
Mint valami jelszót, szívesen ki szoktuk emelni egy-egy mondatát ennek a szentírási résznek:
„Evezz a mélyre” (4)
„A te szavadra kivetem a hálót” (5)
De a Szentírás szavait nem csak azért kaptuk, hogy mint valami jelszót kitűzzük magunk elé, hanem azért kaptuk őket, hogy életünk minden pillanatában keressük, hogy hogyan tudjuk tettekre váltani.
A csodálatos halfogás az ajándékozó csodák sorába tartozik, mint pl. a borcsoda Kánában, vagy a csodálatos kenyérszaporítás. Az ajándékozó csodák jellemzője a pazarló bőség. De amíg a borcsoda és a kenyérszaporítás csodája örömet eredményez, a csodálatos halfogás Lukács evangéliumában félelmet kelt a tanítványokban. Nem örülnek a csodának. Megijednek. Amikor a valóság, az ész korlátai szétfeszülnek, amikor Isten kézzel foghatóan belép egy eseménybe, az ember megrendül, félelem fogja el őt. Mintha mélységbe nézne, megszédül. A Jézusban kinyilatkozó isteni jelenlét megijeszti Pétert: ez a jelenlét az ő rossz kis bárkájában és ő ott áll mellette, teljesen méltatlanul – nem, ez lehetetlen. Péter egyszerre tapasztalja Isten jelenlétét és a maga méltatlanságát. De pont ez a magatartás szolgál meghívása kiindulópontjául: Én semmi vagyok, Isten minden. Aki ezt átélte, bárki és bármilyen volt is annak előtte, az alkalmas arra, hogy Jézust kövesse: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel. Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt” (10-11).
A csodálatos halfogás a hívő ember számára megmutatja, hogy Isten a hétköznapi munka világába is beléphet, szétfeszítheti – de nem szükségképpen - a realitás korlátait, megtapasztalhatjuk, hogy a lehetetlen is megtörténhet, ha készek vagyunk szavára megtenni mindent, akkor is, ha a józan megfontolás szerint teljesen értelmetlennek tűnik. Istennek semmi sem lehetetlen. Istennek lehetséges, hogy megnyissa Sára és Erzsébet elszáradt méhét (Ter 18,14; Lk 1,13;) lehetséges, hogy az embert üdvözítse (Mt 19,26) és lehetséges, hogy Mária a Szentlélektől méhében foganjon (Lk 1,37).
Amikor Péter a csodálatos halfogás után azt mondja Jézusnak, hogy „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok”, Jézus nem azt mondja Péternek, hogy nem is vagy bűnös, jó fiú vagy Simon, hanem azt mondja, hogy én emberek halászává teszlek. Ne törődj vele ki voltál, gyere velem, hagyd ott a régi éned és én megváltoztatlak.
Ha az embernek valami baja van és orvoshoz megy, az elkezdi kikérdezni, hogy kiderítse mi a baj oka.
Terheket cipelünk, a saját rosszaságaink terhét, a mások okozta bántások terhét. Jézus nem kérdezi meg tőlünk, hogy hol és hogyan szereztük a testi és lelki sebeinket és nyomorúságainkat, hanem a szeretete és irgalma mindenestül magához ölel és gyógyulást ad a bűn okozta sebekből.
Hagyjuk, hogy Isten belépjen a mindennapi életünkbe. Nem cél, de néha meg fogjuk tapasztalni, amit Jézus a tanítványoknak ígért:
„Semmi sem lesz lehetetlen nektek” (Mt 17,20).
Bár a tanítványok már látták Jézus gyógyító csodáit, itt a csodálatos halfogás alkalmával nyilvánul ki számukra Jézusnak az anyagvilág fölötti isteni hatalma. Az isteni jelenlét kinyilatkoztatása, a teofánia mindig félelmet kelt. Mózes eltakarta arcát, amikor Isten beszélt hozzá. A régi zsidó hagyomány szerint az ember még rá sem tekinthet anélkül, hogy bajt ne vonna magára. Ezért kéri Péter Jézustól: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (8)
Kánában Jézus anyja azt mondja a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit mond” (Jn 2,5). Kánában a szolgák, a csodálatos halfogás alkalmával Péter engedelmeskedik Jézus szavának, megteszi, amit mond.
Amikor a természetfölötti belép a teremtett világba, amikor az ember megnyílik arra, hogy Isten belépjen az életébe, megtapasztalja a csodát. Ez a történet felhívás keringőre számunkra, hogy mi is megtegyük ezt a lépést. Isten Igéje által engedjük be Istent a hétköznapi életünkbe is, hogy velünk legyen utazás vagy munkavégzés közben is. Ha vele vagyunk, persze ez azzal jár, hogy kibillent bennünket a megszokott rutinból, már nem úgy megyünk végig az utcán, ahogy eddig, nem úgy utazunk, nem úgy dolgozunk, nem úgy töltjük el a szabadidőnket. Isten jelenlétében más szemmel nézzük a világot, olyasmit is észreveszünk, amit addig nem, olyasmit is megteszünk, amit addig nem tettünk, akár a józanésznek ellentmondó dolgot cselekedjünk.
Vágvölgyi Éva
