Példabeszéd a két fiúról 28 »Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: `Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!' 29 Az így válaszolt: `Nem akarok', de később meggondolta magát és kiment. 30 Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: `Igenis, Uram!' De nem ment ki. 31 A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?« Azt felelték: »Az első.« Erre Jézus azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. 32 Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.
A két fiúról szóló példabeszéd értelmezésében összefonódik két kép: Jézus kortársai, a megtérő bűnösöké és a törvénytisztelő, de szívükben kemény írástudóké és a kora keresztény kor két népe, az Újszövetség népének és az Ószövetség népének a képe. Őket testesíti meg az apa két fia.
Az első fiú, akit az apa dolgozni küld a szőlőjébe és először nemet mond, aztán mégis megy, egyrészt megtestesíti a vámosokat és utcanőket, vagyis a bűnösöket, akik bűnös életükkel nemet mondanak Istenre, Isten törvényére, de a prófétai szóra megtérnek és az igazság útján kezdenek járni de ugyanígy azokat a pogányokat is jelenti, akik bálványokat imádtak de megtértek, vagyis az Újszövetség népét, akik a keresztségben megigazulva Isten gyermekeivé válnak.
A második fiú, aki látszólag engedelmes, azt mondja, hogy elmegy dolgozni a szőlőbe, aztán mégse megy, egyrészt megtestesíti azokat az írástudókat és farizeusokat, akik szóban igent mondanak Istenre és Isten törvényére, de a tetteikben nem valósítják meg, valójában megtagadják őt, ugyanígy az ószövetségi népet is megtestesíti, aki szövetséget kötött Istennel, de a szövetséget megszegte, nem él Isten parancsai szerinti életet.
A példabeszédben az apa mindkét fiát a szőlőjébe küldi dolgozni. Nyilvánvaló, hogy az apa maga Isten. Mit jelent az Úr szőlőjében dolgozni? Azt jelenti, hogy Isten országát építeni, Isten országáért fáradozni, hogy minél előbb megvalósuljon itt a földön, ahogy a Miatyánkban imádkozzuk.
Jézus mindnyájunkat meghívott, hogy részt vegyünk Isten országának építésében. A keresztségi fogadalomban mindenki erre tesz ígéretet: gondolataimmal, szavaimmal, tetteimmel Isten országát fogom építeni.
„Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó” – mondja a magyar közmondás. Vagyis tettek nélkül az ígéret üres marad, csak szép szó, nincs mögötte tartalom.
A nem hívők, a nem vallásosak, a rossz életűek nem ígérnek semmit Istennek, nemet mondanak a gondolataikkal, a szavaikkal, a tetteikkel Isten országára, nem akarják azt építeni.
A hívők, a vallásosak azonban sokszor ugyan igent mondanak, de a valóságban a gondolataik, szavaik, tetteik nem Isten országát építik. Rossz gondolataik vannak, rossz, csúnya vagy trágár szavakat mondanak, önzők, nem fordulnak szeretettel mások felé, csak azt keresik, ami nekik jó.
Amikor Jézus azt mondja a farizeusoknak, hogy a vámosok és utcanők meg fogják őket előzni, előbb mennek be Isten országába, nem azt jelenti, hogy a bűnös életük a követendő példa. A megtérésük a példaértékű. A megtérő bűnös jobb, mint a hamis igaz. Azt mondja, hogy a szavainknak és a tetteinknek harmóniában kell lennie egymással.
„Nem mindenki, aki azt mondja nekem: `Uram, Uram!', megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: `Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?' Akkor majd kijelentem nekik: `Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!” (Mt 7,21-23).
Minden rossz, csúnya gondolatunk, minden rossz, csúnya szavunk és minden rossz, csúnya tettünk, amit a bűnbánattal nem hozunk helyre, Isten országát rombolja.
Keresztelő János azt mondta: „Térjetek meg!”
„»Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«
Ő az, akiről Izajás próféta beszél:
»A pusztában kiáltónak szava:
`Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit'« {Iz 40,3}.
Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket.
Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét.
A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek” (Mt 3,2.3.6.8.10).
Jézus is így ezzel a felhívással kezdte meg nyilvános működését: „Térjetek meg!”
„»Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«” (Mt 4,17)
Mi a megtérés?
Elfordulás valamitől, visszafordulás Valakihez.
Kinek van szüksége megtérésre? Mindenkinek. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a gondolatait, az érzéseit, a tetteit újra meg újra Isten akaratához igazítsa. Visszaigazítás nélkül az Isten útjáról való kicsi letérésből is az idők folyamán nagy elhajlás, esetleg teljes elszakadás lesz.
Az első fiú nyíltan nemet mond, szóban és tettekben engedetlen az apjával szemben. De aztán meggondolja magát.
Ez a típus szóban és tettekben nyíltan fellázad Isten törvényei ellen, de megtér, megváltozik, életét Isten törvényeihez igazítja, bár először nemet mondott, aztán mégis megteszi Isten akaratát.
A második fiú a szájával igent mond, de a tetteivel nemet. Nem mond ellent az apjának, épp csak megy a maga feje után.
Vagyis ennek a típusnak a szívében nem Isten törvénye uralkodik. De miután nem helyezkedik nyíltan szembe Istennel, úgy gondolja, minden rendben van. Eszébe sincs, hogy változtatni kellene az életén.
Nagy baj van, ha különbség van aközött, hogy amit mondunk és aközött, amit valójában teszünk. Ha csak szóban valljuk meg a hitünket, de a tetteinkkel nem, akkor bizony baj lesz a végső elszámolásnál, mert Isten nem a szép ígéreteink, hanem az életünk alapján fog megítélni bennünket.
Nem csoda, hogy a főpapok és a nép vénei nagyon dühösek Jézusra. Nem elég, hogy Galilea szerte újra meg újra összeütközésbe került velük tanításában és tetteiben, most ráadásul odamerészkedett az ő felségterületükre, a jeruzsálemi Templomba és a Templom megtisztításával nagy botrányt kavart, aztán nap mint nap megjelent és tanította a népet. Ha kérdőre vonják, akkor Jézus olyan példabeszéddel kérdez vissza, hogy a tanulság levonásakor gyanútlanul önmaguk fölött mondatja ki velük az ítéletet.
Aranyszájú Szent János ezt mondja:
„Épp azokat kéri fel bíráskodásra, akiket vádlottaknak tekint az ügyben, hogy senki se menthesse fel azokat, akik maguk ítélik el saját magukat. Nagy a maga igazába vetett bizalom ereje, amikor valaki ellenfelekre bízza a döntést az ügyben. Példabeszédben személyesíti meg őket, hogy ne vegyék észre: miképpen ítélik el önmagukat. Az következik ugyanis: „Egy embernek volt két fia”. Nem lehet ez más, mint az Isten, aki minden embert teremtett, Ő, noha a természeténél fogva Úr, mégis inkább azt akarja, hogy atyaként szeressék, mint hogy úgy féljenek tőle, mint egy úrtól. A nagyobbik fiú a pogányokat jelképezi, a kisebbik pedig a zsidó népet, mivel pogány népek Noé ideje óta, a zsidók pedig Ábrahám ideje óta voltak. Következik: „Odament az elsőhöz, és ezt mondta: Fiam, menj ki ma a szőlőmbe dolgozni!” Ma, vagyis az e világ idejében. Nem szemtől szembe beszélt, mint ember, hanem az emberek szívében, mint az Isten, értelmet adván az érző embereknek. A szőlőben dolgozni azt jelenti, hogy igazat cselekedni…”
Ahogy Aranyszájú Szent János elmagyarázza, a két testvér a pogányokat és a választott népet példázza, de ha a saját életünkre vonatkoztatjuk, akkor azokat, akik először nemet mondanak a jézusi tanításra és élik a maguk életét, de aztán megtérnek, bűnbánatot tartanak, és életükben tettekre váltják az evangéliumot és azokat, akik hívőnek vallják magukat, de valójában hitetlenek, akik látszólag igent mondanak, de életükkel meghazudtolják szavaikat.
„Ez a nép a szájával közeledik hozzám,
és ajkával tisztel engem,
szíve azonban távol van tőlem” (Iz 29,13).
„A hamis és az igaz istentisztelet
Halljátok az Úr szavát,
Szodoma fejedelmei!
Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását,
Gomorra népe!
»Minek nekem véresáldozataitok sokasága? – mondja az Úr –
Elegem van kosáldozatokból
és a hízott állatok hájából;
bikák, bárányok és bakok vérében
nem lelem kedvemet.
Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt,
ki kívánta ezt tőletek,
hogy így tapossátok udvaraimat?
Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot!
A tömjénfüst utálat számomra,
az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel;
nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet.
Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm,
terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem.
Amikor kinyújtjátok kezeteket,
eltakarom szememet előletek;
akármennyit is imádkoztok,
nem hallgatom meg,
mert kezetek csupa vér.
Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat,
távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől!
Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek,
tanuljatok jót tenni!
Keressétek a jogot,
siessetek segítségére az elnyomottnak,
szolgáltassatok igazságot az árvának,
védelmezzétek az özvegyet!”(Iz 1,10-17)
„Így szól az Úr:
»Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám,
és ajkával tisztel engem,
szíve azonban távol van tőlem,
és félelmük irántam csak betanult emberi parancs” (Iz 29,13)
„A képmutató istentisztelet
Gyertek csak Bételbe, tegyetek rosszat,
Gilgálba, és szaporítsátok a törvényszegést;
mutassátok be reggel áldozataitokat,
a harmadik napon tizedeiteket!
Égessetek el hálaáldozatot a kovászos tésztából,
ígérjetek önkéntes áldozatokat;
azután híreszteljétek – hiszen ezt szeretitek ti,
Izrael fiai! – mondja az Úr Isten. –
A jog kijátszása
Ürömmé változtatjátok a jogot,
és az igazságot a földre terítitek!”(Ám 4,4-5.7)
„Bizony, tudom én, hogy sok a gonoszságtok,
és nagyok a ti bűneitek;
ellenségei vagytok az igaznak,
megvesztegetést fogadtok el,
és elnyomjátok a kapuban a szegényeket.
Ezért okos ember hallgat ebben az időben,
mert gonosz idő ez!
A jót keressétek, ne a rosszat,
és akkor éltek;
és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene,
úgy, amint mondtátok.
Gyűlöljétek a rosszat,
szeressétek a jót,
állítsátok helyre az igazságot a kapuban;
talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain”.
(Ám 5,12-15)
„Az igazi istentisztelet
Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket,
ünnepségeitek nem tetszenek nekem.
Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem:
ajándékaitokat el nem fogadom;
kövér békeáldozataitokra nem tekintek.
Vidd el előlem énekeid zaját,
hárfád zenéjét meg nem hallgatom.
Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz,
és az igazság, mint a sebes patak”.(Ám 5,21-27)
Az ószövetségi idézetek sora mutatja, hogy a képmutatás nem új keletű gond a vallásos embernél és már a próféták is szemére vetették a választott népnek.
Jézus többször is beszél arról, hogy a valódi hit tettekben nyilvánul meg. Kevés, ha valaki a szájával megvallja Istent, ha nem teszi meg Isten akaratát, nem üdvözül.
„Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.
Nem mindenki, aki azt mondja nekem: `Uram, Uram!', megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: `Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?' Akkor majd kijelentem nekik: `Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!”(Mt 7,16b-23)
Jézus példabeszéde a Mt 21,28-ban annak a fajta vallásos embereknek szól, amikor kettéválik a vallásgyakorlat és a mindennapi élet. A hit tettek nélkül (gyümölcsök nélkül) nem üdvözít.
Ezt találjuk a Jakab levélben is: „Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. Hiszed, hogy egy az Isten – és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt – és mégis remegnek! Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki« {Ter 15,6}, és Isten a barátjának nevezte {Iz 41,8}. Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, és más úton bocsátotta el őket? {Józs 2,1-11} Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül”.(Jak 2,18-26)
Ha elkezdjük életté váltani az Evangéliumot, ha tetteinket áthatja Isten szava, akkor lassan-lassan megszűnik bennünk ez a kettősség és majd nekünk is szólnak Jézus szavai az utolsó ítéletkor:
„Az utolsó ítélet Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan {MTörv 33,2} , akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: `Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.' Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: `Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk, mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?' A király így válaszol majd nekik: `Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”.(Mt 25,31)
A két testvérről szóló példabeszéd végén a vallási vezetők önmaguk fölött mondják ki az ítéletet Jézus kérdésére adott válaszukban, hogy az a testvér teljesíti az apa akaratát, aki ugyan először nemet mond, de aztán mégis megteszi. Jézus nyíltan kimondja, hogy ezek az engedetlennek látszók, de János szavára megtérő, megvetett bűnösök meg fogják előzni Isten országában a magukat jónak és tisztának tartó gőgös írástudókat.
Hit és hitetlenség: életünk minden pillanatával, minden tettével színt kell vallanunk, megmaradunk-e a kicsinyes emberi gondolkodásunk, léptékeink szintjén vagy hiszünk, és ezzel a hittel falakat ugrunk át: "Istenemmel falakat ugrom át" (Zsolt 18,30).
Vágvölgyi Éva
