Kérdés a főparancsról 34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, 35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: 36 »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« 37 Ő azt felelte neki: »`Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből' {MTörv 6,5}. 38 Ez a legnagyobb, az első parancs. 39 A második hasonló ehhez: `Szeresd felebarátodat, mint önmagadat' {Lev 19,18}. 40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
Az írástudók tudják, hogy Jézus semelyik iskolához nem tartozik, nem tanult farizeus és nem tartozik a papok közé sem. Bosszantó dolog, hogy egy ilyen jött-ment senkinek ilyen sikere van a nép körében, sőt még őket, a képzetteket is tanítani meri, példázataiban kritizálja őket. Szeretnének fogást találni rajta, hogy valami olyat mondjon, ami ellenkezik a Törvénnyel és perbe lehessen fogni és elhallgattatni. Ez a mostani is egy ilyen próbálkozás. De Jézus válaszába nem lehet belekötni:
„`Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből' . Ez a legnagyobb, az első parancs” (37-38).
Aztán ezt még megtoldja a szeretet másik parancsával:
„A második hasonló ehhez: `Szeresd felebarátodat, mint önmagadat' Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták” (39-40).
Ezzel két, egymástól távol eső szentírási helyet helyez egymás mellé, hiszen az istenszeretet parancsa a Második Törvénykönyvben van, míg a felebarát szeretete a Leviták könyvében. Azzal, hogy a felebarát szeretetét kiemeli a sokféle törvény közül és Isten szeretete után helyezi, különös hangsúlyt ad neki. Ez újszerű gondolat.
Mit ért az ÓSz Isten iránti szereteten? A héberben egy szó van mindenféle szeretetre, az „ahab”. De amikor az ÓSz az ember Isten iránti szeretetéről beszél, akkor az összekapcsolódik az Isten tiszteletével, az istenfélelemmel, és parancsainak megtartásával. Tehát nem ugyanazt érti alatta, mint az egyes dolgok, elvont fogalmak, vagy a másik ember szeretetét. Hangsúlyozza, hogy Isten szeretete tettekben nyilatkozik meg. A teljes szív, lélek és elme felsorolása azt jelenti, hogy a teljes ember, egész lényével átadja magát Istennek, az Isten tiszteletében, az istenfélelemben és a parancsok megtartásában.
Azt szokták mondani, hogy János evangéliuma a hit evangéliuma, de mondhatjuk, hogy legalább annyira a szeretet evangéliuma. Egyik evangelistánál se kap a szeretet akkora hangsúlyt, mint nála. János az evangéliumában és a leveleiben a jézusi értelmezés szerint szorosan összekapcsolja az Isten iránti szeretetet a felebaráti szeretettel, és ahogy az ÓSz, ő is azt mondja, hogy a szeretet tettekben nyilatkozik meg: a Fiú szereti az Atyát és teljesíti az akaratát (5,19.30; 6,38; 10,17 kk.; 14,31); az igaz szeretet Krisztus tanításának és Isten parancsainak megtartását jelenti (8,31; 14,15.21; 15,10; 14,23 kk.; 1Jn 2,3–5; 5,2 kk.), mindenekelőtt a testvéri szeretet gyakorlásában (Jn 13,34; 15,12; 1Jn 2,7–11; 3,14–17; 4,7–11), s nem szavakban, hanem tettekben kell megnyilatkoznia (3,18; vö. Jak 1,22; 2,15 kk.). Aki testvérét nem szereti, Istent sem szereti; aki Istent szereti, annak testvérét is szeretnie kell (1Jn 4,20 kk.).
A bibliai értelmezés szerint tehát a szeretet nemcsak valamifajta érzelmet jelent. Matta el Meszkín atya könyvében ezt találjuk:
„Isten számára érdektelen az érzelmi szeretet, akármilyen intenzív, sőt heves is, mert ez olyan szeretet, ami az út alatt, amikor az érzelmek megsérülnek, vagy sebet kapnak, szükségszerűen kialszik. Istennek az olyan szív szeretete kell, amelyben az ember odaajándékozza magát, mindent odaad, ami ő. Az ilyen szeretetnek a sebesülés után újraéled a lángja, a fájdalmak megtisztítják, és a halál tökéletesíti.
Ezért olyan fontos dolog a szív megtisztítása azoknak, akik Istent szeretik. Isten nem kér és nem fogad el részleges vagy megosztott szeretetet. Azt akarja, hogy a szív teljesen az övé legyen. A „teljes szívvel” azt akarja mondani: az emberi érzelmek minden fogyatékosságától, a test hajlamaitól vagy függőségeitől, az érzelmi felindulásoktól megtisztított szív, vagyis azt jelenti, hogy teljesen megtisztítva minden titkos bálványtól és azok ápolásától. A szentek szentje csak Istennek lehet szentelve és felékesítve.
147. Isten tűz, ami lángra gyújtja a szívet, mint a parázs. Így, ha azt érezzük, hogy a hideg elárasztja szívünket, akkor az ellenfél nincs messze, mert a gonoszlélek hideg. Imádkoznunk kell az Úrhoz, hogy jöjjön és hozzon tüzet a szívünkbe, az iránta való szeretet tüzét, és a felebarát szeretetének tüzét. Isten teljesen forró valója elől elmenekül a gonoszlélek, és hidegsége szertefoszlik a szívben. (Szarovi Szent Szerafim) „
(Matta el Meszkín: Isten megtapasztalása az imában)
Ebben a szeretetben az ember átlép egy másik dimenzióba, de erre az ember csak akkor képes, ha megtapasztalta Isten szeretetét, Isten szeretetén keresztül megismerte azt a másik dimenziót. (Tehát valójában az ember viszont szereti Istent.)
Vannak kivételes pillanatok az életünkben, amikor úgy érezzük, hogy Isten szeretete eláraszt bennünket, és ez az isteni tűz lángra gyújtja a szívünket, fénybe és örömbe von mindent. De aztán néha úgy tűnik, hogy a sebesülések és fájdalmak próbatétele majdnem kioltja bennünk ezt a tüzet és fényt. De az egészen Istennek adott szívet ezek próbák nem elszakítják, hanem megtisztítják, még inkább Istenévé teszik, ahogy Meszkín atya mondta.
A próbákat nem lehet megúszni. Maga a megtestesült Ige is engedelmesen alávetette magát értünk, bár Istenként neki nem volt szüksége megtisztulásra, emberként alávette magát, hogy megmutassa számunkra a lélek éjszakájából való kivezető utat.
„A fenyítés az atyai szeretet jele Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól:
»Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,
és ne csüggedj el, ha büntet,
mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,
és megostorozza minden fiát,
akit magához fogad« .
Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak! Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk. A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja” (Zsid 12,4-11).
„Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint” (Zsid 5,7-10).
„Figyelmeztetés a kitartásra Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek. Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.
Mert még egy kis idő,
s az, aki eljövendő, eljön és nem késik.
Az én igazam a hit által élni fog;
de ha meghátrál,
a lelkem nem leli benne kedvét .
Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére” (Zsid 10,32-39).
De térjünk vissza az evangéliumi főparancshoz:
„`Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből'. Ez a legnagyobb, az első parancs” (37-38).
Minél jobban szeretem Istent, annál inkább átadom magam neki. De ez a teljes átadottság bizalma csak akkor születik meg bennem újra (a paradicsomi bűnbeesés után, ami félelem és bizalmatlanság érzését hagyta az emberben), ha már megtapasztaltam, felfogtam az Ő végtelen szeretetét.
Az emberré lett Fiú a legmegrázóbb bizonysága az Isten emberek iránti szeretetének. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).
„Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet” (1Jn 4,9-10).
Aki elismeri, hogy Jézus az Isten Fia, az hisz az Atya szeretetében
„Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne” (1Jn 4,16).
A Fiú, aki szereti az Atyát
„De hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem” (Jn 14,31),
határtalanul szereti a benne hívőket is
„A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1).
„Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34).
„Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (Jn 14,21)
„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9)
az életét is feláldozta övéiért
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért” (Jn 10,11.15)
ennél jobban senki sem szerethet
„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)
„Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért” (1Jn 3,16).
Istennek és a Fiúnak ezért a szeretetéért a hívő embereknek is szeretniük kell Istent, a Fiút, meg kell maradniuk az ő szeretetében, ahogy a Fiú is megmarad az Atya szeretetében, és úgy kell egymást szeretniük, ahogyan Ő szerette őket
„Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34-35).
„ Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,12–17)
„Mert az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne” (1Jn 3,11.14-15)
„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!” (1 Jn 4,7.11)
Akiben nincs szeretet, az nem ismeri Istent
„Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet” (1 Jn 4,8)
aki szeret, az Istenből született
„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent” (1 Jn 4,7),
azaz valami istenit hordoz magában, részesedik Isten mivoltában, aki a szeretet; maga Isten lakik benne, ő pedig az Istenben
„Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne” (1 Jn 4,12.16)
„Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála” (Jn 14,23)
közösségben van az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal
„ Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait” (1Jn 1,3)
„Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála” (Jn 14,23)
„Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.
hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél” (Jn 17,11.21.23).
Ennél pontosabban, ahogy János kifejti, nem lehet megfogalmazni az evangéliumi főparancs értelmét.
Vágvölgyi Éva
