A leprás meggyógyítása 40 Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« 41 Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!« 42 Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. 43 Erélyesen ráparancsolt, és azonnal elküldte őt e szavakkal: 44 »Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak {Lev 13,49}, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.« 45 De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
Jézus megkönyörült rajta (41)
„Amikor meglátta őt az Úr, megesett rajta a szíve” (Lk 7,13).
„Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve” (Mt 9,36).
„Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította a köztük lévő betegeket (Mt 14,14).
„Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket” (Mt 20,34).
„Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok {Ez 34,5}, és sok mindenre kezdte őket tanítani” (Mk 6,34).
Az ószövetségi ember sokszor fordul Istenhez, hogy könyörüljön rajta: A szenvedő, bajban lévő ember, a megtér bűnös. És hálával telik meg a szíve, amikor újra meg újra megtapasztalja Isten irgalmát. Valaki egyszer azt mondta, hogy rajtam nincs segítség, eljátszottam Isten szeretetét. Egy ember szeretete megfogyatkozhat, ha a másik túlontúl próbára teszi, de Isten szeretetét nem lehet eljátszani, mert az ő szeretete végtelen. Ahogy egy balesetet szenvedett embert az orvos elsősorban gyógyítja és nem azt kutatja, hogy mennyire volt hibás a baleset bekövetkeztében, úgy Isten is a bajba került vagy bűnös embert elsősorban gyógyítani akarja, segíteni akar rajta. Az ószövetségi ember minden jót és minden rosszat Isten kezéből kap. A jót Isten áldásának tekinti, a bajt, a betegséget pedig Isten büntetésének, amire tetteivel rászolgált. Jób könyvében Jób barátai vigasztalás helyett részletesen kifejtik, hogy Jób nyilvánvalóan rászolgált az őt ért csapásokra. Szegény Jób hiába bizonygatja ártatlanságát, feddhetetlen életét, arra az a válasz, hogy akkor biztosan valami rejtett bűne van. Ha csapás ért, az Isten büntetése, és ha Isten büntet, akkor bizonyosan bűnös vagy.
„ Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul,
és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak
és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
tönkreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara” (Jób 4,7-9)
„Lehet-e ember igaz Isten előtt?
Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt? (Jób 4,17)
„Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen,
s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?
Íme, szentjei között sincsen változhatatlan,
még az egek sem tiszták az ő szemében.
Annál kevésbé az undok, a romlott ember,
ki issza az igaztalanságot, mint a vizet” (Jób 15,14-16).
„Talán istenfélelmed miatt fenyít meg téged
és száll veled perbe,
és nem inkább nagy gonoszságod miatt,
véghetetlen bűneid miatt?” (Jób 22,4-5)
„Lehet-e embernek igaza Istennel szemben,
és lehet-e tiszta az asszony szülötte?
Íme, még a hold sem fényes,
s a csillagok sem tiszták szeme előtt:
Mennyivel kevésbé az ember, aki rothadás,
s az ember fia, aki féreg!” (Jób 25,4-6)
„Mert ő az embernek tettei szerint fizet,
és mindenkinek útja szerint viszonoz;
mert valóban, Isten nem kárhoztat ok nélkül” (Jób 34,11-12)
Az ószövetség azt mondja, hogy Isten irgalommal fordul a megtérő bűnös felé, ha alázattal fogadja Isten büntetését, akkor visszanyerheti Isten áldásait:
„Jóbnak alázattal meg kell térnie Légy tehát Vele jóban és békességben,
ennek majd igen jó gyümölcsét látod.
Fogadd el szájából a tanítást
és tedd el szavait szívedbe!
Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, ha megalázod magadat,
s eltávolítod a bűnt a sátradból,
ha olyannak veszed az aranyat, mint a port,
s az ófírt, mint a patak kavicsait,
akkor a Mindenható lesz aranykincsed,
és ő lesz ezüstöd bőségben.
Mert akkor a Mindenhatóban találsz gyönyörűséget,
és Istenhez emelheted arcodat.
Ha könyörögsz hozzá, meghallgat,
és megadhatod, amit fogadtál.
Amit felteszel magadban, sikerül,
és útjaidon fény ragyog,
mert aki megalázza magát, dicsőségben lesz,
s aki lesüti szemét, üdvösséget lel,
az ártatlan megszabadul,
megmenekül keze tisztasága miatt” (Jób 22,21-30)
Jézus, amikor gyógyít, akkor nem szabja feltételül a bűnös megtérését. Fölsegíti azt, aki elbotlott, nem ítélkező bíróként, hanem szerető, irgalmas apaként fordul mindenkihez. Ezekért a szükséget szenvedő bűnösökért jött:
„Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?« Ő meghallotta ezt és így szólt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: `Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot' {Óz 6,6}. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket” (Mt 9,10-13)
„Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre” (Lk 15,7)
Amikor Jézus megérintette a leprást.
Először van az érintés, aztán a gyógyító szó.
Gyógyító érintés, gyógyító szó. A karizmatikusok ismerik ezt. Ha nem akarok hozzáérni valakihez, elkülönítem magam tőle. Ha hozzáérek közösséget vállalok vele, kapcsolatba kerülünk egymással. Sokféle érintés van, sokféle kapcsolatfelvétel van. Ha megütök valakit, az erőszak is érintés.
Nem mindegy, hogy milyen szándékkal érintek valakit, jó vagy rossz szándékkal.
Nem mindegy, hogy milyen szándékkal szólok valakihez, jó vagy rossz szándékkal.
Szeretet vezérli az érintésemet, a szavamat vagy szeretetlenség, ami sokféle rossz szándékot magába foglal?
Júdás a barátság kinyilvánításának jelét használta fel az árulásra:
„Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?” (Lk 22,47-48)
Jézus érintése gyógyító érintés, szava gyógyító szó. Annak a jele, hogy nem lehet az ember olyan visszataszító állapotban, hogy Isten ne ölelné magához:
„Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: `Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!' Föl is kerekedett, és elment apjához.
Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: `Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.' Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: `Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott” (Lk 15,16-24).
Jézus korában voltak leprások, Indiában például vannak még ma is. Szörnyű és visszataszító betegség volt régen is és ma is. Nem az történik, hogy Jézus meglátja és megsajnálja őket, és azt mondja, hogy gyógyuljatok meg, pedig megtehetné. A gyógyuláshoz mindig hozzátartozik vagy a beteg, vagy a hozzátartozójának a hívő kérése Jézushoz, hogy gyógyítsa meg. Jézus nem általában etet meg minden éhezőt, hanem csak azt a hívő tömeget, akik őt követték.
Jézus érintése nem csak gyógyítást, hanem visszafogadást is jelent a kitaszítottság állapotából a közösségbe.
Bizonyos értelemben mindnyájan leprások vagyunk, tisztátalanok vagyunk, nem a testünk hanem a lelkünk tisztátalan a bűneink miatt.
Ahogy Jézusnak hatalma volt a leprást megtisztítására, hatalma van arra is, hogy a lelkünket megtisztítsa.
Elizeus próféta is megtisztította a leprás szíriai Námánt, de nem a maga erejéből.
A megtestesülés visszafogadást jelent az Istennel való közösségbe. Megnyitotta azt a csatornát, ami a bűn miatt elzárult Isten felé, megnyílt az út az Istennel való közösség helyreállítására.
A leprás olyan, mint a halott, élő halott
A bűnös olyan, mint a halott, élő halott
Mindenki élni szeretne, nem élő halottként tengődni, a leprás is, a bűnös is.
A lepra látszik, mindenki számára nyilvánvaló és visszataszító. A bűn nem mindig nyilvánvaló, nem mindig hordoz a bűnös visszataszító külső jegyeket.
A leprás önismerete ilyen szempontból könnyebb helyzetben van, a környezete szembesíti őt az állapotával. A bűnös számára csak kirívó esetekben létezik a környezet elutasítása, kevesebb külső segítséget kap helyzete felismerésében.
Az élő halottként élő leprásnak nincs segítsége, senki nem tudja megszabadítani, csak Isten, csak Jézusban reménykedhet.
A bűnösnek nincs segítsége, senki nem tudja megszabadítani, csak Isten, csak Jézusban reménykedhet.
A leprás egész hitével Jézusba kapaszkodik és meggyógyul.
A bűnös egész hitével Jézusba kapaszkodik és megszabadul.
A bűnös olyan, mint a jerikói úton félholtra vert ember. Sebesülten, a gonosz lelkektől fél holtra verten, magatehetetlenül hever a földön. Ki ezért, ki azért, minden úton járó elfordul tőle, még a pap is, nehogy tisztátalanná váljék az érintésétől.
Maga Jézus az irgalmas szamaritánus, aki nem utálkozik megérinteni, magához ölelve fölemelni a szerencsétlent, megmenti az életét és megadja neki a felépülés, a gyógyulás lehetőségét.
A bűnbánó ember számára csak ennyit mond: „Menj és többet ne vétkezzél” (Jn 7,11).
A bűnbánó ember Jézusba kapaszkodó hite, parancsainak követése ad segítséget, hogy ne kerüljön újra az útszélre. Ha valódi a bűnbánatunk, akkor reménykedhetünk a bűn halálából való feltámadásban.
„ »Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak {Lev 13,49}, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.« De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott” (44-45)
Hatalom és erő: Jézusban kinyilvánult Isten hatalma és ereje.
Az Ószövetségben a zsidók történetében azt látjuk, hogy a választott nép számára ez az isteni hatalom és erő földi dolgokban is kinyilvánul: Jahve megvédi a bajban, Jahve segítségével legyőzi ellenségeit.
Az Ószövetség Istene, Jahve Harcos (1 Sám 1,3): Jahve harcol Egyiptom ellen, mindenféle csodákkal sújtja (Kiv 3,20), bünteti elsőszülötteiben (Kiv 11,4), és uralkodójában (Kiv 11,14.18). Kánaánban ő tartja fenn Izrael seregeit (Bír 5,4.20; Józs 5,13; 10,10-14; 2 Sám 5,24); a századok során ő támogatja a királyokat (Zsolt 20; 21), és megszabadítja szent városát (Zsolt 48,4-8; 2 Kir 19,32-36).
Jahve, mint a Seregek Ura (Szabaoth) maga adta a parancsot a harcra (Iz 13,3; Jer 51,27), ott volt vagy maga, vagy a ládája Izrael fiaival a táborban (Szám 14,42; MTörv 23,15; 1Sám 4,7; 2Sám 11,11), számba vette, vezényelte a sereget (Iz 13,4). Jahve volt Izrael hadijelvénye (Kiv 17,15), pajzsa és kardja (MTörv 33,29), harcosa (Kiv 15,3) és verhetetlen hőse (Zsolt 24,8). Maga harcolt Izraelért (Józs 10,14) azzal, hogy rémületet, zűrzavart támasztott az ellenség táborában, segített Izrael csapatainak (Kiv 23,27 kk.; MTörv 7,20; Józs 10,10 kk.; 24,12). A zsákmány átok alá esett, azaz Jahvét illette; Izrael harcai Jahve harcai (Kiv 17,15; Szám 21,14; 1Sám 18,17; 25,28), Izrael ellenségei Jahve ellenségei voltak (Bír 5,23.31). Később a királyok vezették Izrael harcait (1Sám 8,20); de előbb megkérdezték Jahvét és áldozatot mutattak be (pl. 1Sám 14,37).
„Mózes éneke Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak:
»Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt,
lovat és lovast a tengerbe vetett!
Az Úré az én erőm és dicsérő énekem,
mert ő lett az én szabadulásom.
Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem,
Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!
Olyan az Úr, mint hős harcos: Mindenható az ő neve,
a fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette,
válogatott vezérei elmerültek a Vörös-tengerben.
Hullámok borították el őket,
miként a kő, a mélységbe süllyedtek.
Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje,
jobbod, Uram, az ellenséget megverte” (Kiv 15,1-6)
„Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó,
mint a hős, aki mámoros a bortól.
Visszaverte ellenségeit,
örök gyalázatot hozott rájuk” (Zsolt 78,65-66)
„Az Úr, mint a hős, kivonul,
mint harcos, felszítja indulatát;
felrivall és csatakiáltást hallat,
ellenségei felett diadalmaskodik.
»Régóta hallgattam,
némán türtőztettem magam;
de most nyögök, mint a szülő asszony,
zihálok és lihegek egyszerre.
Pusztává teszek hegyeket és halmokat,
minden füvüket kiszárítom;
szigetekké teszek folyamokat,
és tavakat kiszárítok” (Iz 42,13-15)
„Lássátok be, hogy én vagyok egyedül
s nincs más Isten rajtam kívül:
én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok
s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson!
Égnek emelem kezemet,
s örök életemre mondom:
Ha megélesítem villámló kardom
s ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen
s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.
Vérrel részegítem nyilaimat,
s hússal lakik jól kardom,
a megöltek és a foglyok vérével,
a tar fejű ellenség vérével.'
Nemzetek, dicsérjétek népét,
mert Ő megtorolja szolgáinak vérét,
bosszút áll ellenségeiken,
s megkegyelmez népe földjének” (MTörv 32, 39-43)
„Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad,
a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
A Leviatán fejeit összezúztad,
eledelül adtad a tengeri szörnyeknek” (Zsolt 74,13-14)
„Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád?
Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.
Te uralkodsz a tenger erején
és háborgó hullámait te fékezed meg.
Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve,
hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet” (Zsolt 89,9-11)
„Szabaoth”, a Seregek Ura, aki ítélkezik a többi isten felett:
„Áll az Isten az istenek gyülekezetében
s ítélkezik az isteneken”. (Zsolt 82,1)
Természetes volt tehát, hogy amikor az emberek megtapasztalták a Jézusban megnyilvánuló isteni hatalmat és erőt, azt gondolták, hogy ez összekapcsolódik evilági hatalommal, a Messiás király harca kel majd a választott nép ellenségeivel és legyőzi őket. Ezt az elképzelésüket a prófétai jövendölések is alátámasztották, a Messiás, mint Isten választottja, Isten hadvezéreként győzelmet arat a világ fölött. Csodái nyomán Jézusban felismerve a Messiást földi királlyá és uralkodóvá is akarták volna tenni. A Márk evangéliumában a meggyógyított ember számára újra és újra elhangzó jézusi hallgatási parancs ezt a félreértést akarja megelőzni, ezért hangzik el a hallgatási parancs. Jézus nem akarja, hogy földi trónra emeljék. Ahogy az evangéliumban el is hangzik: „Az én országom nem ebből a világból való” (Jn 18,36), vagyis Isten országa más dimenzióban van, semmi köze a földi, evilági hatalomhoz.
Vágvölgyi Éva
