Az Emberfia eljövetele *24 Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, *25 a csillagok lehullanak az égről {Iz 13,10}, és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek.
*26 Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel {Dán 7,13}. *27 Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől {Zak 2,10}, a föld végétől az ég határáig.
A végidőre vonatkozó intelmek *28 Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. *29 Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. *30 Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. *31 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. *32 Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.
A szentírási szakaszunk első képe egy monumentális freskó a kozmikus összezuhanásról: sötét, borzalmat keltő kép
A második kép szintén egy monumentális freskó az Emberfia érkezéséről: ragyogó, fényárban úszó kép
A harmadik kép: egy friss levelekkel pompázó fügefa, a nyár és a termés ígéretével. Ez zöldellő, gyümölcsöt ígérő fügefa talán Jézus Krisztus művét jelenti, és a termés ígéretét jelképezi.
Jézus szavai nyomán egy kozmikus dráma képei bontakoznak ki előttünk, mintha csak a földtörténet korszakváltásainak történetét olvasnánk egy tudományos magazinban. A végidők lavinájában a kozmosz átalakul. A nappal, a holddal és a csillagokkal kapcsolatban vázolt események az apokaliptikus irodalmi eszközök tárházába tartoznak.
Az apokaliptikában a katasztrófák Isten ítéletét jelentik, mint pl. Izajásnál az Edomra kimondott isteni ítélet.
„Mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek,
és minden seregük lehull,
ahogy lehull a levél a szőlőről,
s ahogy lehull a fügefáról.
Mert felizzott kardom az égben,
Mert itt az Úr bosszújának napja,
a megtorlás esztendeje,
hogy elégtételt szerezzen Sionért.
Patakjai szurokká változnak,
a pora kénkővé,
a földje pedig égő szurokká.
10 Éjjel-nappal sohasem alszik ki,
örökké felfelé száll a füstje.
Nemzedékről nemzedékre pusztaság lesz,
soha többé senki sem megy át rajta” (Iz 34,4-10)
Hasonló képet találunk a végidőkről Hénokh könyvében:
„Minden világítótest megrendül a nagy ijedelemtől. Az egész föld rémületbe esik, félni és remegni fog” (etióp Hénokh 102,2)
A pusztulás leírása, az égitestek földre zuhanása az ószövetségi apokaliptikában olyan, mintha ismerték volna az aszteroidák becsapódása okozta katasztrófákat.
Amikor Jézus a végidőkről beszél, szintén felhasználja, kölcsönveszi az ószövetségi apokaliptika képeit, azokat a képeket használja, amiket az ószövetségi próféták Isten ítéletének ábrázolásra alkalmaztak:
„Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről, és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek” (24-25).
„Jajgassatok, mert közel van az Úr napja,
mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!
Ezért minden kéz lehanyatlik,
és minden emberi szív elcsügged.
Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket,
mint szülő asszony, vajúdnak;
egyik a másikra bámul:
lángoló arc az ő arcuk.
Íme, az Úr napja jön könyörtelenül,
mint bosszúság és izzó harag,
hogy pusztasággá tegye a földet,
és vétkeseit kipusztítsa róla.
Az ég csillagai és csillagképei
nem ragyogtatják világosságukat;
elsötétül a nap, amikor felkel,
és a hold nem sugározza fényét.
Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért,
és az istenteleneket bűneikért;
megszüntetem a kevélyek gőgjét,
és az erőszakosok büszkeségét megalázom” (Iz 13,6-11).
A bűnt, amivel az emberiség az ítéletet magára vonta Hamvas Béla így fogalmazza meg: „Az emberiség teljesen anyagi természetté válik, élete merő biológiai jelenséggé lesz, értelme mindössze állati gyakorlatiassággá alakul át, ösztöne animálissá, léte fölött a nyers és otromba fizikai és kémiai törvények fognak dönteni” (Hamvas Béla: Scientia Sacra)
Az evangéliumi részben a végső dráma csúcspontja az Emberfia megjelenése.
Jézus szavaiban a prófétai istenítélet képeivel festi le a végidőket, vagyis a végidő egyben Isten ítéletét is jelenti. Ezt a sötét és ijesztő képet ragyogja be az Emberfiának az érkezése.
Mind Izajás, mind Hénokh végidőkről szóló jövendölése a borzalmak felsorolása után pozitív fordulatot vesz:
„Szabadulás a messiási korban
Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék,
ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom!
Virulva viruljon és ujjongjon,
ujjongva vigadjon!
Övé lett a Libanon dicsősége,
a Kármel és a Sáron fensége;
meglátják ők az Úr dicsőségét,
Istenünk fenségét.
Erősítsétek meg a lankadt kezeket,
és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
Mondjátok a remegő szívűeknek:
»Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, a ti Istenetek!” (Iz 35,1-4)
„ Az igazak és a kiválasztottak azon a napon megmenekülnek, és nem fogják többé a bűnösöket és az igaztalanokat látni. A Szellemek Ura lakik majd felettük, és az Emberfiával együtt fognak étkezni, vele fognak feküdni és vele fognak kelni örök időkig” (Hénokh)
Jézus szavai is arról szólnak, hogy a nagy megpróbáltatás után az igazakra pozitív jövő vár:
„Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől, a föld végétől az ég határáig” (26-27).
Természetesen rögtön fölvetődik mindenkiben a kérdés, hogy mikor lesz ez? Márk szövegében utalást találunk rá, hogy mikor fog ez bekövetkezni. De vajon kozmikus eseményekről beszél Jézus vagy saját kereszthaláláról? Többféleképpen értelmezik Jézus szavait, de a mi számunkra a vég időpontjának számítgatásánál sokkal fontosabb, hogy a jelenben eredményesen kiálljuk az eszkatalogikus próbát. Számunkra annak megőrzése a legfontosabb, amit a jelenben birtokolhatunk: és ez Jézus igéje.
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (31).
A mulandósággal szemben áll az Ige örökkévalósága.
„Az embernek nem szabad apokaliptikus nyugtalanságba esnie, hanem egyedül Jézus szavára építve az Atya gondviselésére kell hagyatkoznia.” (Gnilka: Márk
Aki ebbe a világba kapaszkodik, a mulandóságba kapaszkodik, az elmúló világgal együtt ő is el fog múlni. Aki Isten Igéjébe kapaszkodik, azt az örökkévaló Ige átmenti az örökkévalóságba. Olyan az Isten Igéje, mint a szikla, aki arra építi az életét, azt nem sodorja el pusztulás:
„Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.
Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása” (Mt 7,24-27).
Jézus azt is mondja, hogy a pusztulás idejét senki nem tudja, hogy mikor fog bekövetkezni, ma, holnap, vagy holnapután. De akinek sziklára, Isten Igéjére épül az élete, annak mindegy, nem kell félnie. Akinek az élete át van itatva Isten örökkévaló Igéjével, annak örökélete van.
Ahogy a világ keletkezéséről, úgy a világ végéről is voltak elképzelései az ősi kultúráknak. Ezek nyomán minden korban próbálkoztak azzal, hogy ezt a végső időpontot pontosan megállapítsák. Még a fizikus-csillagász Newton is végzett ilyen számításokat Dániel könyvét felhasználva.
A Biblia szerint a világot Isten teremtette és az ő akaratából fog bekövetkezni a vége is. A végidő ijesztőnek hangzik, de Jézus arról beszél, hogy ez egyben az ő második eljövetelét jelenti, vagyis a vég a benne hívőknek egyben kezdet is, egy új teremtés kezdete. Jézus nem beszél konkrét időpontról a világ végével kapcsolatban, hanem jelekről, amelyeket a tanítványoknak fel kell majd ismerni és értelmezni. Isten sokszor közöl jelekkel valamit, de ahhoz, hogy ezeket a jeleket felismerjük és helyesen értelmezzük, ahhoz az Ő segítsége kell, Ő ad egyeseknek képességet hozzá.
Jézusnak a végidőkről szóló szavai nem arra akarnak indítani bennünket, hogy megpróbáljuk megfejteni az időpont titkát, de arra se akarnak indítani senkit, hogy kezdjen el rettegni.
Jézus végidőkről szóló szavai arra akarnak indítani bennünket, hogy a jelen pillanatra figyeljünk, hogy itt és most, ebben a pillanatban megtegyünk mindent, ami tőlünk telik, ne szalasszunk el egyetlen pillanatot se, hogy szeressünk.
Vágvölgyi Éva
