10 Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?« 11 Ő ezt felelte nekik: »Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.« 12 Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: »Mester! Mit cselekedjünk?« 13 Ő ezt válaszolta nekik: »Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.« 14 Megkérdezték őt a katonák is: »Hát mi mit cselekedjünk?« Azt mondta nekik: »Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.«
15 A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. 16 János így szólt mindnyájukhoz: »Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. 17 Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«
18 Még sok egyébre is intette a népet, és hirdette nekik az evangéliumot. 19 Heródes pedig, a negyedes fejedelem, akit megrótt Heródiásért, testvérének feleségéért, és minden gonoszságért, amelyet Heródes cselekedett, 20 mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe záratta.
Keresztelő János megtérésre szólította fel az embereket, arra, hogy szakítsanak korábbi magatartásukkal, a jót keressék, ne a rosszat. Forduljanak el a bűntől és forduljanak Istenhez. Az Istenhez fordulás az emberekhez való magatartásukat is megváltoztatja, jót tesznek másokkal: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.” (11)
„Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: »Mester! Mit cselekedjünk?« Ő ezt válaszolta nekik: »Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.« Megkérdezték őt a katonák is: »Hát mi mit cselekedjünk?« Azt mondta nekik: »Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal” (12-14).
Mit jelent számunkra itt és most Keresztelő János felszólítása? Talán azt gondoljuk, hogy mi már meg vagyunk keresztelve, nincs szükségünk megtérésre.
De vajon tényleg így van, nem követünk el bűnöket? A vallásosságunk sokszor külsőségessé válik, elszakad a mindennapi életünktől, egy fajta kettősség jellemző ránk. A hitéletünk a templomra korlátozódik, Isten kimarad a mindennapi életünkből. Bizony újra meg újra győz az önösségünk, mi vagyunk életünk középpontjában, az a fontos ami nekünk jó, csorbát szenved az Isten és a másik ember iránti szeretetünk. Megtérni azt jelenti, hogy visszaigazítjuk életünket a helyes irányba, Isten felé, a másik ember felé. Istent szeretni nem érzelmet jelent, hanem önmagunk, a saját elképzelésünk és akaratunk keresése helyett Isten akaratát keressük, Őt helyezzük életünk középpontjába. De „Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1 Jn 4,20-21).
A másik embert szeretni sem érzelmet jelent, hanem ahogy Keresztelő János mondja, azt jelenti, hogy jót teszek másokkal. Kik azok a „mások”? Mindenki, akivel találkozom. De ehhez az kell, hogy ott legyek a találkozásaimban, ne legyenek felszínesek a találkozásaim, ne önmagamra figyeljek közben, hanem rá. Téved, aki azt gondolja, hogy az önmagamról való lemondás elszegényít. Pont fordítva van:
„Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt” (Mt 10,39)
Sok mindenről nem tudunk lemondani. Sok mindenhez tudunk ragaszkodni, tárgyakhoz, anyagi dolgokhoz, de a fontosságunkhoz, az akaratunkhoz, a vélt vagy valós igazunkhoz, stb.
Valójában szegény és nyomorult és szánalomra méltó az önközpontú ember, mert boldogtalan és magányos. De aki sokat ad, képes egész önmagát odaadni, szeretetből önmagáról lemondani, az gazdag lesz és boldog, mert „százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők” (Mk 10,30-31).
Isten ajándékozó szeretetét nem lehet túl licitálni. Az aprócska lemondásainkért önmagát adja cserébe: „Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek” (Jel 21,3).
Ahogy Assisi Szent Ferenc megénekelte, tégláról téglára, kőről kőre épül föl bennünk a templom Isten számára.
Az ima és a szeretet apró tettei által válunk nyitottá a Szentlélek befogadására. A belső út, amelyen elindulunk olyan, mint a hegyre feljutás, de itt nincs felvonó, ami rögtön hegy tetejére röpít minket. Kibúvó nélkül, lépésről lépésre kell kapaszkodnunk felfelé. A magas hegyeket megmászók tudják, hogy a csúcsra feljutni mindig próbatételt jelent. Késznek kell lennünk ezeknek a próbatételeknek a vállalására.
„264. Bazil azt mondja: „Aki a kicsi dolgokban lusta, ne higgye, hogy szorgalmas lesz a nagyokban… Hogy ne félj a haláltól, ezekért az itteni dolgokért akarsz élni”. (Szír vagy Ninivei Szent Izsák, Sermones ascetici et epistulae 37.)
265. Erőfeszítések és fáradtság árán szerzünk meg minden erényt, de ha elhanyagoljuk őket, lassan-lassan eltűnnek. (Szír vagy Ninivei Szent Izsák, arab nyelvű forrás IV. Tanácsok az igazság megismeréséhez)
266. Szarovi Szent Szerafim atyától megkérdezték, aki XVIII századi orosz szent volt: „Mi hiányzik ebből a korszakból, hogy nem ajándékozza a szentség gyümölcseit, amelyek az előző korszakokban olyan bőségesen voltak?” Azt felelte: „Csak egyetlen dolog hiányzik: a határozott és szilárd elhatározás!” (Szarovi Szent Szerafim)” (Matta el Meszkín: isten megtapasztalása az imában)
Aki az Isten országát keresi, meg is találja. Nem kívül, hanem belül. Lassan-lassan, tégláról-téglára felépül benne a Mennyei Jeruzsálem. És nem lesz többé számára se halál, se gyász, se félelem, se fájdalom, és nem lesz benne se sötétség, se napfény, mert egészen betölti Isten. A lent ugyanaz lesz, mint a fent. Az ember sokáig abban a tévhitben él, hogy az egyensúly állapota a kiegyensúlyozott érzelmektől függ, és erre törekszik. Valójában az egyensúly a középpontban van, Krisztusban. Mindegy, merre billen a mérleg, a fontos az, hogy Krisztus két karja legyen az, amelyben az öröm és a fájdalom, a fény és a sötétség pillanatnyi mértéke szerint fel és lebillen. Ugyanannak a keze tartja az egyiket és a másikat.
Keresztelő János nem csupán bűnbánat tartására szólít fel, hanem egy olyan belső fordulatra, amely az emberi magatartás teljes körét érinti, amikor az ember szakít korábbi életével és egészen Isten felé fordul, hogy teljesítse akaratát. A régi ember meghal és megszületik egy új. Ezt szimbolizálja az alámerítés, tehát nem csak a zsidóknál szokványos tisztulási előírás megnyilvánulása. Nem véletlenül hangsúlyozza a megtéréssel kapcsolatban Szent Pál a leveleiben újra és újra a meghalást és az újjászületést Krisztusban:
"Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele. Hisz tudjuk: a régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek. Mert aki meghalt, az felszabadult a bűn alól.
Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk, mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt a halottak közül, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta. Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek. Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban (Róm 6,5-11).
"Vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére teremtetett, valóban igaz és szent emberként" (Ef 5,22-24).
"Ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem Krisztus minden, mindenkiben" (Kol 3,9-11) .
„A szív megtisztítása kötelezően és szükségesen bejárt út számunkra, miközben egy új tiszta szív teremtése természetfölötti tett, ami egyedül Istent illeti. Mindazonáltal össze van kötve a mi utunkkal, mert amilyen mértékben megtisztítjuk szívünket a hit és a megtérés által, olyan mértékben válunk képessé ennek az új, Isten képmásra teremtett szívnek a befogadására.
Amilyen mértékben irtózunk a bűntől, utáljuk a gonosz gondolatokat és szenvedélyeket és borzadunk a bűnös cselekedetektől, olyan mértékben tesszük magunkévá a szentség erejét, hogy bennünk lakjon, mint egy új természet, eltöltsön bennünket az isteni szeretet, és igaz cselekedeteket sugalmazzon nekünk. Amilyen mértékében erőfeszítéseket teszünk, hogy megtisztítsuk szívünket a bűn sötétségétől, amely elhomályosítja a lelki látást, annak mértékében válunk az igazság befogadóivá, hordozóivá és gyökereztetjük lényünk legmélyére. Más meghatározásban amilyen mértékben megtisztítjuk a régi embert utálatos bűneitől, olyan mértékben mutatkozhat meg az új, isteni ember ereje: „Ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig” (Kol 3,9; 10)…
Amikor Szent Makariosz azt mondja, hogy a szív magába foglalja az értelmet, a lelkiismeretet és a gondolatokat, arra a főigazságra teszi a hangsúlyt, hogy miért áll az emberi szív és szeretet Isten érdeklődésének középpontjában.
Isten számára érdektelen az érzelmi szeretet, akármilyen intenzív, sőt heves is, mert ez olyan szeretet, ami az út alatt, amikor az érzelmek megsérülnek, vagy sebet kapnak, szükségszerűen kialszik. Istennek az olyan szív szeretete kell, amelyben az ember odaajándékozza magát, mindent odaad, ami ő. Az ilyen szeretetnek a sebesülés után újraéled a lángja, a fájdalmak megtisztítják, és a halál tökéletesíti.
Ezért olyan fontos dolog a szív megtisztítása azoknak, akik Istent szeretik. Isten nem kér és nem fogad el részleges vagy megosztott szeretetet. Azt akarja, hogy a szív teljesen az övé legyen. A „teljes szívvel” azt akarja mondani: az emberi érzelmek minden fogyatékosságától, a test hajlamaitól vagy függőségeitől, az érzelmi felindulásoktól megtisztított szív, vagyis azt jelenti, hogy teljesen megtisztítva minden titkos bálványtól és azok ápolásától. A szentek szentje csak Istennek lehet szentelve és felékesítve…
146. Ha tiszta vagy, az ég benned van, meglátod magadban az angyalokat és fényüket, velük és bennük meglátod az ő Urukat. (Szír vagy Ninivei Szent Izsák, Sermones ascetici et epistulae 43.)
147. Isten tűz, ami lángra gyújtja a szívet, mint a parázs. Így, ha azt érezzük, hogy a hideg elárasztja szívünket, akkor az ellenfél nincs messze, mert a gonoszlélek hideg. Imádkoznunk kell az Úrhoz, hogy jöjjön és hozzon tüzet a szívünkbe, az iránta való szeretet tüzét, és a felebarát szeretetének tüzét. Isten teljesen forró valója elől elmenekül a gonoszlélek, és hidegsége szertefoszlik a szívben. (Szarovi Szent Szerafim)
148. Mi a jele annak, hogy az ember elérte a szív tisztaságát? Az a szív valóban tiszta, amelyik azt tartja, hogy minden ember jó, senki közülük nem tűnik szemében tisztátalannak vagy mocskosnak. Különben hogy teljesítené igazán szívében az apostol szavát, aki azt mondja, hogy aki szert tett minden erényre, mindenkit különbnek tart magánál (vö. Fil 2,2-3), vagy azt, amit a próféta mond: „A jó szem nem nézi a rosszat” (vö. Hab 1,13) (Szír vagy Ninivei Szent Izsák, Sermones ascetici et epistulae 35.)
149. A keresztényeknek tehát minden területen arra kell törekedniük, hogy ne tegyenek különbséget az egyik és a másik ember között, hogy ne ítéljenek el senkit, se a prostituáltakat, se a bűnözőket, sem az erkölcsteleneket, hanem mindenkire egyszerűséggel és tiszta szemmel nézzenek, hogy senki se váljon, ahogy természetes és ösztönös lenne, lenézetté, elítélté, megvetetté. Ha látsz valakit egy szemmel, ne vesd meg a szívedben, hanem úgy kezeld, mintha egészséges lenne, és akinek egyik keze nyomorék, mintha egészséges lenne. Úgy kezeld a nyomorékot, mintha egyenes lábai lennének és a bénát, mintha egészséges lenne. Ez a szív valódi tisztasága, hogy így tekints a bűnösökre és a betegekre, légy együttérző és irgalmas. (Nagy Szent Makariosz, Homiliae Spiritales 15,8)
150. Ha te újjászületsz Krisztusban, akkor minden ember, aki Krisztusban született, a testvéred. És ha így van, akkor semmiben se tartsd magad különbnek a testvérednél. (Dalyatha Szent János: Homília a Szentlélek adományairól)” (Matta El Meszkin: Isten megtapasztalása az imában)
A krisztusi ember, a Szentlélekben újjá született ember nem csak egy-egy vonatkozásban változtat az életén, hanem mindenestül egy új ember születik.
Akiben lakást vett az isteni szeretet, az a szeretet mindenki számára érthető nyelvén beszél mindenkivel, vigaszt, hitet, reményt nyújt másoknak, még a vele ellenségesen viselkedővel szemben is szeretettel viselkedik, ezáltal fényt víve a gyűlölet sötétjébe.
„163. Mutasd meg irgalmad nagyságát azzal, hogy örömmel javát akarod azoknak, akik igazságtalanok voltak veled szemben. (Szír vagy Ninivei Szent Izsák, Sermones ascetici et epistulae 6.)” (Matta El Meszkin: Isten megtapasztalása az imában)
Vágvölgyi Éva
