A szűk és a zárt kapuk 22 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. 23 Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik: 24 »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 25 Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: `Uram! Nyisd ki nekünk!' Ő ezt feleli majd nektek: `Nem tudom, honnan valók vagytok.' 26 Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: `Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.' 27 Ő erre azt feleli nektek: `Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!' {Zsolt 6,9} 28 Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. 29 Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. 30 Mert íme, vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.«
Jézus a kérdésre, hogy kevesen vannak-e akik üdvözülnek, indirekt módon válaszol a szűk kapu példázatával, amelyen kevesek fognak bejutni, bár szeretnének. A szűk kapu példázatát még nyomatékosítja a családapa példázatával, aki este bezárja a ház ajtaját és nem engedi be a zörgetőket. Ez a példázat már kifejezetten az utolsó ítéletről szól, ahogy Máténál is megtaláljuk:
„Az utolsó ítélet Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan {MTörv 33,2}, akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: `Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.' Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: `Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?' A király így válaszol majd nekik: `Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.'
Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: `Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.' Erre azok is megkérdezik: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?' Akkor ő így felel majd nekik: `Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.' És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre”
(Mt 25,31-46).
Máténál még általában mindenkire vonatkozik, itt Lukács evangéliumában a választott népre, a Jakab levélben a figyelmeztetés az ősegyház híveinek szól. A Jakab levél különösen részletesen elmagyarázza a tettek fontosságát az üdvösség elérésében:
„Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által” (Jak 1,22-25).
„Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül” (Jak 2,26)
„Hiszed, hogy egy az Isten – és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt – és mégis remegnek! Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? {Ter 22,9} Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé” (Jak 2,19-22).
Ez a Jakab idézet nagyon szépen rámutat, hogy mennyire fontos, hogy a tetteink a hitünkből gyökerezzenek, és ugyanakkor a hitünk a tetteink által tökéletesedik.
Ha tele vagyunk ragaszkodással, hiába mondjuk, hogy milyen szépen jártunk templomba, vettünk részt a szentmisén, járultunk szentségekhez.
Ha a döntő pillanatban a számunkra az anyagi javak elnyerése vagy megtartása fontosabb, mint a szeretet, semmit nem ér az addigi kedvességünk.
Ha mindenáron nagyobb, kiválóbb akarok lenni másoknál, mindenáron fölébe akarok kerülni másoknak, még ha jó tettekkel is, és nem a mások iránti szeretet diktálja a tetteimet, akkor hiábavaló az életem, az igyekezetem:
„1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. 3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. (1 Kor 13,1-3)
Ebben a világban csak az valaki, akinek van valamije, aki valamire vitte az életben. A szegényeket, a kicsiket lenézik, ők a megbecsültségi ranglista alján vannak, nem számít a szavuk.
Élt valaki egy kicsi faluban. Előtte elismert, nagy művész volt, de ezt az életet, a sikereket ott hagyta és élte az egyszerű emberek mindennapi életét. Eleinte nem is tudták, hogy ki volt előtte, csak úgy hívták a „Babszi néni”. Ez a Babszi néni kedves volt a gyerekekkel, segített az öregeknek. Nem a művészetéről ismerték és az eredményes múltjáért becsülték, hanem mert egy volt közülük, aki igyekezett jót tenni. Nem volt szent, volt számos rossz tulajdonsága is, nem csak jót tett, volt, hogy meg is bántott másokat, de hát ki mondhatja el magáról, hogy tökéletes? Ki mondhatja el magáról, hogy nem követ el hibákat, sőt bűnöket? „A hibátlanság és tökéletesség az ostoba ember álomképe. A szép, nagy, világos, megnemesedett élet nem a tökéletességen, hanem a megszenteltségen múlik.” (Hamvas Béla: Sciencia Sacra). Amikor ez a Babszi néni váratlanul meghalt, kiderült, hogy ki is volt valójában ezeknek az embereknek. Kiderült, hogy milyen sokan szerették, milyen sokaknak hiányzik. Nem a neves művész, hanem az az ember, aki kedvesen elbeszélgetett velük, stb-stb. A sikerekben való fürdés után tudott kicsivé válni, nem ragaszkodott a nagysághoz, a sikerekhez, az ünnepeltséghez. Azt gondolom, hogy van esélye, hogy bemenjen a Jézus által mondott szűk kapun:
„Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak” (Lk 13,24).
A választott nép számára egyértelmű, hogy elsősorban ők az üdvösség várományosai, de a próféták szerint csak a maradéknak jut osztályrészül:
"Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei
nem abban bíznak többé, aki veri őket,
hanem az Úrban, Izrael Szentjében
bizakodnak hűségesen.
A maradék megtér,
Jákob maradéka, az erős Istenhez.
Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is,
mint a tenger fövenye,
csak a maradék tér meg belőle"(Iz 10,20-22)
"A szent maradék
Azon a napon a Seregek Ura
ékes koszorúja és pompás koronája lesz
népe maradékának;
igazság lelke azoknak,
akik igazságot szolgáltatnak,
és erő azoknak,
akik a harcot a kapunál visszaszorítják".(Iz 28,5-6)
"Mert így szól az Úr:
Ujjongjatok Jákobnak örömmel,
és vigadjatok a nemzetek vezére miatt!
Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok:
`Szabadítsd meg, Uram, népedet,
Izrael maradékát!" (Jer 31,7)
Jézus válaszában is ez a szellem tükröződik, amikor megkérdezik őt, hogy sokan vagy kevesen üdvözülnek. Jézus válasza két részből áll. A válasz első része az üdvösségre vezető útról beszél: "Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak"(24). Máténál a párhuzamos helyen ezt találjuk: "A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!" (Mt 7,13-14)
Márknál ezt találjuk:
"Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!« A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvözülhet?« Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges« {Ter 18,14; Jób 42,2}. Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!« Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők." (Mk 10,23-30)
Az üdvösségre csak egyetlen út vezet, maga Jézus: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6) Aki őt követi, az üdvözül: "Akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan" (Lk 8,15)
Jézus követése a szenvedésben való részesedést is jelenti:
"Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül". (Mt 10,22)
"Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért. Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. De aki kitart mindvégig, az üdvözül". (Mt 24,9-13)
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik". (Mk 15,15-16)
A válasz második részében a becsukott ajtó, mint sok más példabeszédben, az utolsó ítéletet szimbolizálja. A csukott ajtóról szóló példabeszéd vége nyíltan a választott népnek szóló kritika: "Látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. Mert íme, vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek".
Vágvölgyi Éva