5 A Hegyi Beszéd: tanítás Isten Országáról 1 A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, 2 ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket:
A Nyolc Boldogság 3 »Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
4 Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek.
7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.
8 Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.
9 Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
10 Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
11 Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.
Olvasva az evangélium szavait elgondolkodtam, hogy az a mai ember, aki a sírót depressziósnak nevezi, a szelídet lúzernek, a szegényt nyomoroncnak, aki nem ismeri az irgalmat se a tiszta szívűséget, csak a könyörtelen önzést és önérvényesítést, az vajon mit ért meg Jézus szavaiból?
A modern pszichológia nyomán a mai ember számára a boldogság csupán flow-érzés, ami az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. A boldogság egy hormonnak, a boldogság hormonnak, az endorfin szintjének függvénye, amit különféle tevékenységekkel, technikákkal és szerekkel befolyásolni lehet.
Egy 2021-es híradás fő címe ez volt: Pszichológusok megfejtették a boldogság titkát. A cím nagy érdeklődésre tartott számot, miután a boldogság megtalálása az ókortól kezdve foglalkoztatja az emberiséget. Már Arisztotelész is megállapította, hogy az emberek mindennél jobban vágynak a boldogságra, és céljaik nagy része (egészség, család, pénz, hatalom) is csak azért fontos számunkra, mert azt feltételezik, hogy azok majd elhozzák az örömteli pillanatokat.
A flow közkedvelt témává vált napjainkban, mind a tudományban mind a hétköznapi életben, hiszen egyre többen szeretnénk megtudni, hogyan lehet megélni a boldogságnak azt a szintjét, amely tökéletes élményt biztosít számunkra. A szakemberek azt mondják, hogy megtapasztalhatjuk munkánk során vagy családunk társaságában – de akár sportolás, tanulás vagy zenehallgatás közben is. Csíkszentmihályi Mihály, erdélyi származású amerikai pszichológus nyomán felépítettek egy elméletet, hogy milyen feltételek mellett következhet be ez az állapot, hogyan érhetjük el mindennapi tevékenységeink során.
De vajon tényleg így van, a boldogságunk csupán egy hormon működésének a függvénye, amit mi emberek is így vagy úgy szabályozni tudunk, tényleg birtokunkban van a boldogság titka?
A mai ember egyre inkább örömorientált, azt mondja, hogy a test tudja, hogy mi jó neki. A valóság azonban mást mutat. A növekvő számú kábítószeres, alkoholista, nemi beteg, elhízott ember, nem kívánt terhesség arra utal, hogy a testünk nem mindig tudja mi a jó neki. Ha mindig azt csináljuk, ami jól esik, akár tragédiához is vezethet. Patkányokon végzett kísérletből kiderült, hogy ha a patkányok választhattak az evés és az idegrendszer örömszerző pontjának ingerlése között, akkor az utóbbit választották és közben éhen haltak.
Az igazság az, hogy az ember nem tudja magát boldoggá tenni, csak boldoggá válhat. Boldog az, aki szereti Istent és szeretve van általa. Minél inkább Isten jelenlétében él, minél inkább Isten szeretetében él, annál boldogabb. A valódi boldogság nem a hormonoktól függ. Az a boldogság és örömérzet, amit a boldogság hormonok hoznak létre bennünk, és amelyeknek elérésére szinte állandóan törekszünk, csak a pillanatnak szól. Mint a víz, amit a szamáriai asszony merít a kútból János evangéliumában. Rövid időre oltja a szomjamat, aztán újra innom kell. „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (Jn 4,13-14). A zsoltáros pedig ezt mondja: „Gyönyörűséged patakjával itatod őket. Mert nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot” (Zsolt 36,9-10).
Tegyük fel magunknak a kérdést: Belekóstoltam én ebbe a boldogságba? Vagy milyen vizekkel oltottam eddig a szomjamat?
Szent Pál szavaival fejezem be a gondolatsort:
„Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan” (2 Kor 6,2-10).
„Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.
Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene” (Fil 4,4-9).
A Hegyi beszédből és egyáltalán a Szentírásból úgy tűnik, hogy Isten országa fordított világ az ember világához képest. Ez talán Lukácsnál még nyilvánvalóbb, mint Máté szövegében: a szegényből ott gazdag lesz, a gazdagból meg szegény, hiszen a szegény Isten országának részese lesz, de a gazdagnak csak a földi gazdagsággal van tele a keze, amit a halállal elveszít, nem vihet magával a másvilágra. Akik most sírnak, örvendezni fognak, mert részesednek Isten örömében, de aki most elmerül a világi örömökben, amelyeket a halállal elveszít, az csak keseregni fog majd. A szelídek pedig, akiket most elnyomnak az erőszakosak Isten országában uralkodni fognak, ahová az erőszakosak nem juthatnak be. Akiknek a szívében van irgalom és megbocsátás, azok számíthatnak Isten irgalmára, de akik nem tudnak megbocsátani másoknak, azok maguk se számíthatnak irgalomra. Aki megtisztította a szívét az önösségtől, az Istennel szembe helyezkedő akarattól, az meg fogja látni őt, de akinek a szíve önmagával van teli, nem Isten akaratát keresi, hanem önmagáét, csak azt fogja megtalálni, amit keresett. Már a próféták is megmondták, hogy Isten országában nem lesz se harc, se háború, a kardból ekevasat kalapálnak. Aki békességre törekszik, nem pedig azon fáradozik, hogy mindenkit maga alá gyűrjön és legyőzzön, aki szeretetből engedni tud – a bűn határáig – a másiknak, az Isten országát építi.
Jézus, mint új Mózes, a Hegyi beszédben új törvényt ad, ami nem a régi törvény elvetését, valami forradalmi tagadást, felforgatást jelent, hanem a betű, a szó rabságából a Lélek szabadságába emelést. Jézus új törtvénye szerint már kevés a törvény betűjének a külsődleges betartása, az új törvény nem szabályrendszer, hanem a szív törvénye. Jézus új törvénye szerint a szívünknek kell megváltoznia, és akkor majd az abból fakadó tettek is megváltoznak. Ennek az új törvénynek a nyitánya a Nyolc boldogság. A Nyolc boldogság elmondja, hogy akik e szerint az új törvény szerint élnek, azok egy új országnak, az Isten országának polgárai. Természetesen senki nem szolgálhat két úrnak, vagy a mammonnak, az anyagiasságnak szolgál, vagy Istennek. A belépő Isten országába az anyagi javak birtoklásáról való lemondás. Míg Lukács a tényleges lemondásról ír, szegényekről, Máté spiritualizálja, lelki szegénységről ír (ami nem ütődöttséget jelent), vagyis azt mondja, hogy lehetnek anyagi javaid, de ne függj tőlük, légy szabad, légy készen arra, hogy szeretetből megoszd másokkal. Természetesen Isten országának fiai, akik az új törvény szerint élnek, mások lesznek, mint a körülöttük élők, értetlenül néznek rájuk, sőt üldözik is őket. De nem kell félniük a rájuk váró szenvedéstől, Isten megvigasztalja őket. Mivel Isten országáért lemondtak mindenről, a pénzről és az erőszak minden fajtájáról, kicsik és szelídek, Isten nekik ajándékoz mindent. Mivel legfőbb vágyuk és céljuk az isteni igazságok keresése és megismerése, meg is fogják azokat találni és betelnek velük. Isten országának polgárai tisztában vannak önmagukkal, hogy mindent ajándékba kaptak Istentől és nem a saját érdemeik eredménye, megismerték Isten irgalmas szeretetét és ők is ezzel a szeretettel fordulnak mások felé. Akik Isten törvénye, a szeretet törvénye szerint élnek, azoknak látását nem homályosítja el az önzés és az abból fakadó rossz tettek, akik Isten jelenlétében élnek, azok meg is látják őt, vele találkoznak életük minden eseményében, őt látják mindenkiben. A világban a hatalom törvénye uralkodik, az erősek uralkodnak a gyengéken, a gyengék pedig szeretnék lerázni magukról a zsarnokság igáját, szeretnének ők felülkerekedni, hogy aztán ugyanolyan zsarnokok legyenek. Az élet törvénye a harc törvénye. De Isten országának magját békességben vetik el, ott az erős nem arra használja fölényét, hogy másokat leigázzon, hanem hogy a gyengéket segítse, ott nincs többé harc, nincs többé gyűlölet. De azok, akik a régi normák szerint élnek, hatalmaskodni akarnak mások felett, harcolni és gyűlölködni akarnak, azok számára Isten országának polgárai gyűlöletesek lesznek, olyanok, akiket üldözni kell és el kell pusztítani. Ez az üldözés alkalom lesz a tanúságtevésre, testi haláluk pedig kapu az üdvösségre. Tehát nem esnek kétségbe, hanem örvendeznek rajta. Az első századok keresztényei boldogan, himnuszokat énekelve mentek hitükért a halálba. Amikor pedig már megszűnt a keresztényüldözés akkor ebből az önfeláldozó, életodaadó szeretetből született meg a sivatagi remeték életformája, amely az európai szerzetesség alapjává vált: egészen odaadni életemet Krisztusért.
Vágvölgyi Éva
