Mária látogatása Erzsébetnél 39 Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 42 Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43 De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? 44 Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. 45 És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«
46 Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,
47 és szívem ujjong megváltó Istenemben {Hab 3,18},
48 mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát {1 Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék {Ter 30,13},
49 mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas {MTörv 10,21},
és Szent az o Neve {Zsolt 111,9}.
50 Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik {Zsolt 103,13.17}.
51 Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket {Zsolt 89,11}.
52 Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt {Zsolt 147,6}.
53 Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat {Zsolt 107,9}.
54 Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról {Iz 41,8-9; Zsolt 98,3},
55 amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre« {Ter 17,7}.
56 És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.
Erzsébet boldognak nevezi Máriát és az ő nyomán mi is úgy hívjuk, hogy a Boldogságos Szűz Mária. Miben áll Mária boldogsága. Mária Istent dicsőítő himnuszában, a Magnificatban részletezi, hogy mi, vagyis pontosabban ki az ő boldogságának forrása. Öröme Istenből forrásozik, a szíve benne ujjong (47). Mert megtapasztalta, hogy átöleli Isten végtelen szeretete.
A mi életünkben is előfordulhat ilyen ritka és kegyelmi pillanat, amikor szinte berobban a „Minden oldalról körülveszel engem” (Zsolt 139,5), mindent elsöprő valósága. Amikor megtapasztaljuk Isten olyan fokú szeretetét, amely mellett minden emberi szeretet, minden más ragyogás elhalványul.
Ugyanakkor, ahogy a sivatagi szerzetes, Wadid atya mondja, „az ember egészen átlényegülve lát mindent. A nap fényesebben süt, a fák lombja zöldebb, minden lebegni látszik. Ez Isten belső jelenlétének érzése, amely rávetül az Isten által teremtett világra, és amelynek köszönhetően az egész teremtés Istenről szól hozzánk”.
Ez az Istenben való öröm szólal meg Mária dicsőítő énekében.
Mária boldogságának alapja az ő kicsiségének tudata és alázata. Nincs benne semmi önösség, önmagához való ragaszkodás, maradéktalanul be tudja fogadni Isten szeretetét. Aki a saját szemében fontos, aki gazdag, aki nagynak képzeli magát, abban kevés hely jut Istennek, vagy egyáltalán semmi hely nem jut hely Istennek. Csak a kicsik, a szegények és alázatosak szívében van hely Isten számára.
Isten lehajol a kicsikhez, felemeli őket, Ózeás prófétánál így szólt az Úr:
„Emberi kötelékekkel,
a szeretet bilincseivel vonzottam őket;
olyan voltam hozzájuk,
mint aki arcához emeli a csecsemőt;
és lehajoltam hozzá” (Óz 11,4).
A Magnificatban Mária boldogan énekel erről a tapasztalatról:
„Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik” (50)
„Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
kicsinyeket felemelt” (51).
„Éhezőket betöltött jókkal” (53).
A gazdagnak elég az ő gazdagsága, abban bízik, nincs szüksége Istenre. Az erőseknek és a saját emberi értékeikben, okosságukban, tanultságban és tapasztaltságukban bízóknak sincs szükségük Istenre. Akik hibátlannak és igaznak tartják magukat, azoknak sincs szükségük Istenre. Isten a kicsiket, szegényeket és alázatosakat emeli magához, tölti el minden jóval, mert ők tudják, hogy rászorulnak Isten erejére, irgalmára, szeretetére és gondoskodására. Így Isten országában „Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők” (Mt 19,30).
Mária boldog. Nem egy pillanatra, nem életének egy bizonyos időszakában, hanem mindig és minden körülmények között. Öröme Istenből forrásozik, a szíve benne ujjong (47). Mert megtapasztalta, hogy átöleli Isten végtelen szeretete.
Azt az örömöt, amit nem emberektől kaptunk, emberek nem is tudják elvenni. Azt az örömöt, amit Jézus megígért azoknak, akik őt szeretik, senki és semmi nem veheti el tőlük:
„Az én örömöm bennetek legyen és örömötök teljes legyen” (Jn 15,11).
„Szívetek örülni fog, örömötöket nem veszi el tőletek senki” (Jn 16,22).
„Biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38-39).
A katolikus Egyház azt vallja, hogy Mária tökéletesen megváltott emberként már most részesül a test szerinti és a lélek szerinti beteljesülésben (DS 3903 és II. vatikáni zsinat, Lumen gentium 59).
"Boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki" (Lk 1,45).
A görög mitológiában az istenek a boldogok. Az ÓSz. megfogalmazása szerint a boldogság maga Isten, aki az őt keresőket részesíti saját boldogságában áldásain keresztül. Lassanként felismerték, hogy nem az Isten áldásaként kapott földi javak bírása az igazi boldogság, hanem az abszolút jó a Jahvéba vetett bizalom. Máriát ez a feltétel nélküli bizalom teszi boldoggá. Semmiféle mérhető emberi teljesítményt nem mutat fel, sem akkor, sem később, egyedüli nagysága ez az igen. De ez az igen felforgatta a világot. Mária feltétel nélküli igenje és hite visszaállította a teremtés rendjét, amely a bűnbeesés miatt felborult. Az isteni akarattal szembe helyezkedő ember, aki önmagában és saját alkotásaiban akart hinni, egy olyan világot akart, amelynek ő van a középpontjában. Az Ige csakis olyan emberben testesülhetett meg, aki nem viselte magán a bűnbeesésnek ezt a bélyegét. Ez az oka annak, hogy Mária alakja, a fogantatás, a születés ilyen kiemelt szerepet kap Lukács evangéliumának kezdetén. Aztán még a gyermek Jézusról szóló történetekben is beszél róla, de a későbbiekben már alig említi. Máriának "csak" ennyi a szerepe: benne öltött testet a Harmadik Isteni Személy.
Krisztus halál fölötti győzelme testének megdicsőülését jelenti. A szemita felfogás a halált a bűn büntetésének tekintette, amely a testet is sújtotta, nem csak a lelket. A bűn legyőzésével tehát, amiben az üdvösség állt, a test eredeti, ép állapotának is helyre kellett állnia, nem csupán a lélekének. Krisztus testének az eszkatológikus Isten országába való bemenetele a mi megdicsőülésünk és ezzel örök üdvösségünk „első termés”-e ugyanakkor a foglaló, sőt az előidéző ok is; a csírája az új, a Krisztus áldozatával fizikai valóságában megújult világnak. Jézus megdicsőült teste ennek a megújult világnak a kezdete, az őssejtje, ugyanakkor a keresztények és ezzel az egész világegyetem újjászületésének mintája és a létrehozó oka is. Nem elég, hogy Krisztus teste dicsőségesen feltámadt a sírból. Az is elengedhetetlen, hogy bemenjen abba az isteni világba, amelybe bennünket, mindnyájunkat bevezet, és ez az isteni világ volt mindig (emberi képzelőerőnk számára szükségszerűen) a mennyek országa, az ég a föld fölött. Mária földi életének befejezése után bekövetkező tökéletes beteljesüléséhez már most hozzátartozik testének megdicsőülése is. Ez a tan a 7. századra alakul ki az egyházban (tehát az ezt megelőzően elszakadt keleti egyházak ikonjain Jézus csak Mária lelkét emeli a mennybe) és a Szentírás lényegbe vágó kijelentéseire támaszkodik. Mivel az üdvtörténelem már végleges szakaszába lépett, amelyben az anyagi világ megdicsőülése is elkezdődött, a katolikus Egyház azt vallja, hogy Mária tökéletesen megváltott emberként már most részesül a test szerinti és a lélek szerinti beteljesülésben (DS 3903 és II. Vatikáni Zsinat, Lumen gentium 59). Szűz Mária mennybevételének ünnepe a katolikus egyház legnagyobb Mária ünnepe. Nekünk, magyaroknak kétszeresen is ünnep, mert Szent István király ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába, így számunkra Patrona Hungariae ünnepe is.
Vágvölgyi Éva
