Urunk megkeresztelkedése jan. 07. (Mk 1,6b-11)
6 János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.
7 Így prédikált: »Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. 8 Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.«
Jézus megkeresztelése 9 Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. 10 Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. 11 Az égből szózat hangzott: »Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik« {Iz 42,1}.
„Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből” (9)
Jézus életének legnagyobb részét Názáretben töltötte. Ezekről az évekről szinte semmit nem tudunk. Amíg egészen kicsi volt, minden bizonnyal Mária nevelte, de amint beszélni tudott, már József feladata volt, hogy először az imákba, majd a Tóra tanulmányozásába bevezesse. Kisfiúként, mint minden más zsidó fiú, járt a zsinagóga melletti tóra iskolába, ahol a tanító megtanította őket a szent szövegek olvasására, amit aztán 12 éves korukban a fiúavatáskor a nyilvánosság előtt be is mutattak. Ettől kezdve felkérhetők voltak a zsinagógában a szombati istentiszteleten a felolvasásra. A mindennapi életben a fiúk általában apjuk mesterségét követték, tőle sajátították el a mesterségbeli tudást. Ezzel kapcsolatban két helyen találunk utalást az evangéliumokban: „Nem az ács ez?” (Mk 6,3) és „Nem az ácsnak a fia?” (Mt 13,55). A különböző időpontokat összevetve Jézus valószínűleg a harmincas éveinek elején járt, amikor a Jordán partján fölkereste Keresztelő Jánost, aki ekkor bűnbánatot hirdető nagy prédikátor volt. Fölvetődik a kérdést, hogy miért ment Jézus Keresztelő Jánoshoz, ő is tanítványa volt Keresztelő Jánosnak? Az evangéliumok ezt kifejezett tagadják, mind a négy evangéliumban Keresztelő János tanúságot tesz Jézusról és kijelenti, hogy ő kisebb nála, csak előfutára a messiásnak. Miért veti hát akkor alá magát Jézus a jánosi bűnbánati keresztségnek? Karl Barth három jelentős szempontot emel ki Jézus keresztségével kapcsolatban: 1.Jézus a keresztségben aláveti magát Isten uralmának, és az ő rendelkezésére áll. 2.Beáll az istenítélet alá eső és szabad isteni megbocsátásra utalt emberek sorába. 3.Isten és az emberek szolgálatába állva felkészül, hogy végbevigye Isten művét az emberekért és tegye az emberek Istenért végzett cselekedeteit.
Jézus megkeresztelkedésének végtelenbe nyitó távlata van.
Egy-egy szentírási rész mélyebb megértéséhez maga a Szentírás siet segítségünkre, a párhuzamok által, amelyeket az egyes szövegek között felfedezhetünk:
1. Isteni szó – víz – Isten Lelke: Ter 1,1-3; Mk 6,10-11
2. megnyílt egek: Mk 6,10; - templom kárpitja kettéhasadt Mk 15,38
3.Szentlélek látható alakban, galamb képében: Ter 8,10-11; Ter 9,9-11; Mk 5,10
A vízözön a pusztításának a galamb jelzi a végét, így lett a galamb, az Isten és ember közötti béke szimbóluma (itt nem tűz, mint Pünkösdkor)
Az első párhuzam az új teremtésre utal:
„A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. És Isten szólt” (Ter 1,2-3).
A teremtés kezdetén víz volt, Isten Lelke és a teremtő isteni Szó.
Jézus megkeresztelkedésekor, az új teremtéskor is víz, Szentlélek és a megtestesült isteni Szó van jelen.
A második párhuzam, az ég megnyílása és annak a függönynek széthasadása között, ami a Templomban a Szentek Szentjét elválasztotta.
„ Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek” (Mk 1,10).
„Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig” (Mk 15,38).
Amikor Jézus a keresztelkedéskor alámerül a Jordánba és leszáll rá a Szentlélek, megvalósul az új teremtésben az ég és föld egyesülése. Itt valami hasonló valósul meg, mint Jézus halálakor, amikor a Templom függönye kettészakadt, az a függöny, ami Isten jelenlétét, a Szentek Szentjét elválasztotta az emberektől. Jézus halálával ez az elválasztás megszűnt. Ez azt jelenti, hogy maga Isten Jézus halála által megszűntette az emberiségnek ezt az elválasztását. Az Atya az egész világot kibékítette saját Fia által, aki meghalt, az egész világ bűneiért!
A Krisztus megkeresztelkedésekor ugyanúgy egyesül az új teremtésben Isten és az ember világa, mint a függöny kettéhasadásakor. És mindez Jézus személyében! „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17).
A függöny, ami elrejtette az Atyát az ember elől, most a Jézus Krisztusban megkeresztelt ember számára kinyílik, és az új teremtésben kapu nyílik az ember számára a földről az ég felé. A Szentlélek leszállásának valóságában Krisztushoz tartozva újjáteremti az embert, ezt a vízből és Szentlélekből újjászületett embert, új égi szárnyakat, a szeretet szárnyait adva számára, hogy Isten valódi fiává váljon.
A lelki újjáteremtéssel az ég megnyílik az ember és az egész teremtés számára.
A teremtés pillanatában a Fiú az Atya kebelén van: „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,18).
Ugyanúgy, mint a megkeresztelkedéskor: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17).
A megkeresztelkedés jelenete teofániát is tartalmaz: A Szentháromságos egy Isten: Atya – Fiú – Szentlélek egyidejű megmutatkozása
A harmadik párhuzam a galamb.
A galamb megjelenése se véletlen. A teremtés és az új teremtés között volt egy közbülső állomás, amikor az Úr a vízözönnel büntetésből majdnem elpusztította a földet. A galamb volt a hírhozója annak, hogy a pusztító özönvíz véget ért.
„Kibocsátotta a galambot a bárkából. Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöldlevelű olajfagallyat hozott a csőrében” (Ter 8,10-11).
„Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet” (Ter 9,9-11).
Az ember kiengesztelődését Krisztusban az Atyával Pál így foglalja össze:
„Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek {Iz 57,19}; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához” (Ef 2,14-18).
„Aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát. Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala” (2 Kor 5,17-21).
Krisztusban újra visszanyerhetjük az istengyermekséget, amit a bűn miatt elveszítettünk. Jézus lépésről lépésre önmagán keresztül mutatja, ahogy visszatalálhatunk az Atyához. Neki nem volt szüksége a bűnbánat keresztségére, számunkra mutatta meg, hogy az első lépés visszafelé az Atyához, a bűnbánat. Alámerülni, meghalni a régi embernek, hogy helyet adjunk az újnak, hogy megszülethessen bennünk az új ember. De ez nem varázsolás. Amikor a bűnbánatban megszületik bennünk, az új ember, kicsi és gyámoltalan, mint egy csecsemő. Ápolásra, gondozásra, táplálásra szorul bennünk. Mit jelent ez? Hogy a Lélek gyümölcseit, vagyis ezeket gondoznunk, táplálnunk kell magunkban:
„A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal, 5,22-23).
A régi ember cselekedeteinek, vagyis ezeknek pedig nem szabad teret adnunk, ezeket ki kell tessékelnünk magunkból:
„A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók” (Gal 5,19-21).
Csakis a Szentlélek által tudunk vágyakozni az istengyermekségre. Egy malacnak pont jó, ahogy ő van. A testnek pont jó, ahogy ő van. Csakis az Isten képmására teremtett lelkünk képes rezonálni a Szentlélekre. Minden ember lelke Isten képmására van teremtve. Minden ember magában hordja ezt az isteni tükörképet és ezáltal képes meglátni és felismerni a Szentlelket. Ha a bűnbánatban megtisztulunk, hozzánk is felhangzik az atyai szó: „Te vagy az én szeretett fiam!” Az Atya Jézusban mindnyájunkat magához ölel.
Vágvölgyi Éva
