*14 Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, *15 hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.«
*16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. *17 Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. *18 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. *19 Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. *20 Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; *21 de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.
A választott népet a sivatagi vándorlás során nemcsak a szélsőséges hőingadozás, napközben a perzselő forróság, szél, homok, a víz nélküliség gyötörte, hanem egyszer csak a halálos marású kígyók is megjelentek a tábor körül, amiknek a harapása ellen nem volt gyógyszer, a biztos halált jelentették. Semmi esélyük nem volt az ellenük való védekezésre. Az Úr különös módon adott számukra szabadulást a veszedelemből. Egy rézkígyót készíttetett velük, amit fel kellett szögezniük egy fára, és aki rátekintett, megmenekült a kígyómarás okozta haláltól. Így a halált hozó kígyó jele az élet jelévé vált. Nem a fára szögezett élettelen rézkígyó gyógyította meg őket, hanem az Isten erejébe vetett hit. Ahogy a halált hozó kígyó jele az Istenbe vetett hit által a menekülés útja lett, úgy a vált Jézus kivégzésének eszköze, a kereszt, a Jézus Krisztusba vetett hit által az örök élet forrásává. Nincs más út az üdvösségre, az örök életre, csak Jézus Krisztus. Ha meg is mar bennünket a szenvedés és a halál kígyója, ha a megfeszített Krisztusra tekintünk, és hiszünk benne, hogy ő Isten Fiaként azért testesült meg, azért vállalta értünk a kereszthalált, hogy megmutassa, mennyire szeret bennünket az Atya, akkor megszabadulunk a szenvedés és a halál szorításából.
„A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat” (19-21). A bűnben élő ember nem akar Jézusban hinni, mert akkor szembesülnie kéne a bűneivel, és inkább választja a kárhozatot, a halált. „Nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ”.(17) Jézus felszólítása folyamatosan hangzik felénk: „Higgyetek bennem!” (Jn 14,1) „ Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre” (Jn 5,24). „Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet” (Jn 3,36) „Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,40).
„Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat” (20-21).
Nyitott és csukott szívek. Nyitott és csukott tekintetek. Itt van előttem egy barátom kisgyerekkori képe, amit nagyon szeretek. Tágra nyílt szemmel tekint a világba. A kicsi gyerekeknek még nincs rejtegetnivalójuk.
„Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában” (Mt 18,3-4).
A megtért ember olyan lesz, mint a nyitott könyv. Belelapozhatsz az életébe, nem dugdos, nem rejteget semmit. Lesznek a múltjában vagy akár a jelenében is persze szép és kevésbé szép oldalak is. Amikor a megtéréssel Isten kezébe helyezi magát, a sokszor kapcsokkal is bezárt könyv kinyílik. A megtérők tanúságtétele mindig arról szól, hogy milyenek voltak a megtérésük előtt, amit nem tagadnak el, és milyen változást hozott Isten Lelke az életükbe. A Szentlélek bevilágítja az ember belső sötétségeit, a zárt könyv kinyílik. A Szentlélek világossága nem ítéletet tart, hanem irgalmas szeretettel körül öleli a bűntől sérült lelket, gyógyítja. Isten szeretete, a Szentlélek ereje ad neki bátorságot, hogy ne eltagadja, hanem feltárja bűneit.
„Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ” (Jn 3,17).
Minél gyógyultabb egy lélek, annál nyitottabb, mert annál kevesebb takargatni valója van.
„ Amint a vízben tükröződik a belenéző arca,
úgy az emberek szíve is tárva van az okosak előtt” (Péld 27,19).
A Teremtés könyve azt írja, hogy az ember miután evett a tiltott gyümölcsből, ahelyett, hogy futott volna Istenhez, hogy bevallja, hogy vétkezett, elrejtőzött előle és a bajt további bajjal tetézte. A vétek bezárta, elzárta Istentől.
Az Ószövetségen vörös fonalként húzódik végig a bűnbeesés, de az azt követő bűnbánat is. A bűnbánattal leteheti, Isten irgalmába helyezheti a bűneit. Ami azelőtt áthatolhatatlan falnak, akadálynak látszott Isten és a másik ember felé, ugródeszkává válik számára az alázat által. A bűnök súlya, ami azelőtt lehúzta, elzárta, eltávolította Istentől és a másik embertől, Isten szeretete által megszűnik, de bűneinek tudata szembesíti őt a gyengeségével, és hogy mennyire rászorul Isten irgalmas szeretetére. És a kicsiségének tudata helyre billenti benne az önösségre való hajlandóságot, hogy bárkinél is különbnek tartsa magát.
Amikor a csodálatos halfogás után Péter felismeri, hogy ki van az ő hajójában, nem a kiválóságát, jó tetteit kezdi sorolni, hogy méltónak látsszék, hanem ezekkel a szavakkal borul Jézus lábához:
„Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak” (Lk 5,8-9).
Jézus mégis ennek a magát bűnösnek valló embernek mondja:
„Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel” (Lk 5,10).
Az elbizakodott farizeusoknak azonban azt mondja:
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal” (Mt 23,27-28).
Szt Pál arról beszél „hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem; de ő azt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.« Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős” ( 2 Kor 12,7-10).
„Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,25-27).
„Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok köztetek a bölcs az emberek megítélése szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van:
»Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék« {Jer 9,22k}” (1 Kor 1,26-31).
Péter bűnvallomása hiteles volt, a későbbiekben bebizonyosodott, hogy valóban nem volt mentes az emberi gyengeségektől, még a Jézus iránti szeretete is csorbát szenvedett az elfogatás éjszakáján, félelmében megtagadta Mesterét. Jézus nem is valamiféle kiváló emberi tulajdonságai miatt, hanem az alázatára és a benne működő Lélekre bízta egyházát:
„Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,17-18).
Izrael számára tiltott dolog volt a faragott képek tisztelete: „Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben!” (Kiv 20,4)
Hogy lehet akkor, hogy a Számok könyvében szereplő rézkígyó történetében maga az Úr biztatja a rézkígyó kultikus tiszteletére a választott népet? A kígyót imádják, és a rézkígyó gyógyítja meg őket? Szó sincs róla! Nincs mágia, mint a pogány vallásokban: Nem a Jordán vize a gyógyvíz, ami meggyógyítja a leprás szíriai Námánt (2 Kir 5,9), nem a Siloe vize a csodavíz, ami a vakon született embert meggyógyítja (Jn 9,6-7), nem a rézkígyó ad gyógyulást annak, aki rátekint, hanem a hit Izrael Istenében, a hit Jézusban. Ő adja a jel által, a Benne való hittel a gyógyulást, újjászületést.
Jézus keresztrefeszítését János „felmagasztalásnak” tekinti (vö. 3,14; 8,28; 12,32), trónraemelésnek, ahol a kereszt nem más, mint a dicsőség trónja. A halál által tér vissza Jézus a dicsőségbe az Atyához, ahonnan a világba jött és kaput nyit övéinek, hogy ők is vele legyenek:
„Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni” (Jn 12,32-33).
„Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja ot, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála” (Jn 14,23).
„Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben, hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint” (Róm 8,3-4).
„Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala” (2 Kor 5,21).
„Amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halottak közül. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte; lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,12-15).
„Aki a mi bűneinket maga hordozta testében a fán,
hogy a bűnöknek meghalva igaz életet éljünk;
az ő sebe által gyógyultatok meg” (1 Pét 2,24).
Vágvölgyi Éva
