A bosszú 38 Hallottátok, hogy azt mondták: `Szemet szemért, és fogat fogért' {Kiv 21,24}. 39 Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. 40 És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; 41 s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. 42 Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.
Az ellenségszeretet 43 Hallottátok, hogy azt mondták: `Szeresd felebarátodat {Lev 19,18} és gyűlöld ellenségedet.' 44 Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, 45 hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak. 46 Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? 47 És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? 48 Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Ellenfél vagy ellenség
Játékban, sportban ellenfelek küzdenek egymással, nemes versengésben vannak, hogy ki a jobb, ki az ügyesebb abban a bizonyos tevékenységben. Mindegyik győzni szeretne, de nem haragszik a másikra, nem akar rosszat a másiknak, nem akar ártani neki. Barátok is lehetnek ellenfelei egymásnak.
Az ellenség rosszat akar, ártani akar a másiknak, sőt egyenesen meg akarja semmisíteni, mert gyűlöli a másikat. Az ellenségesség kizárja a barátságot. De fordulhat a kocka, megváltozhat a felek egymáshoz való viszonya, barátból válhat ellenség és ellenségből is barát.
Az oroszlán, a farkas, a mérges kígyó az ember ellensége. Fel akarja falni, el akarja pusztítani az embert. De sajnos a megromlott természete miatt ember is válhat a másik ember farkasává, háborúskodnak, el akarják pusztítani egymást. Az Ószövetség kétféle ellenséget ismer, a külső ellenséget, aki el akarja pusztítani Izrael népét, és a belső ellenséget, a nép fiai közötti ellenségeskedést. A külső ellenséggel szemben nem ismer irgalmat, azt gyűlölni kell, el kell pusztítani, meg kell semmisíteni, mert különben az pusztítja el őket. A nép fiainak egymás között kialakuló ellenségességének az ószövetségi törvény korlátot szab, nem szabad gyűlölni, sőt bizonyos esetekben segíteni kell az ellenségén.
Az első bosszúról a Teremtés könyve számol be. Káin úgy érzi sérelem érte amiatt, hogy az ő áldozati ajándékaira az Úr „nem tekintett”, Ábeléra viszont igen és bosszút áll, megöli öccsét. Mielőtt elköveti tettét, a Szentírás szavai szerint az Úr figyelmezteti:
„Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!” (Ter 4,6-7)
A bibliai szóhasználatban rátekinteni, tekintetre méltónak találni annyit jelenti, mint figyelemre érdemesnek, kedvesnek találni. Káin és Ábel története nem tér ki arra, hogy Ábel áldozati ajándékai miért voltak kedvesek az Úr szemében és Káinéi miért nem, mert a történet nem az áldozati ajándékokról akar szólni, hanem az első emberölésről. Lépésről lépésre nyomon követi a Káin lelkében lejátszódó folyamatot: Úgy érzi, hogy sérelem érte, feltámad benne a harag, amit az Úr figyelmeztetése ellenére hagy eluralkodni magán, és a vége az, hogy megtorolja a sérelmét, agyonüti az öccsét. Nem Isten ellen fordul, ahhoz nincs bátorsága, hogy a hatalmas Istennel szembeszálljon, hanem az ártatlan öccsén tölti ki a haragját. Figyelemre méltó, hogy Isten nem áll bosszút rajta, nem pusztítja el őt, sőt egy jellel garantálja, hogy mások se bánthassák.
Ha az embert sérelem éri, ösztönösen feltámad benne a harag, hogy megtorolni, bosszút állni. És ha szabad utat ad ennek, akkor bekerül egy vég nélküli ördögi körbe, mert a megtorlás és bosszú újabb és újabb bosszúért kiált.
A megtorlás és bosszú természetes ősi ösztönét már a mózesi törvény is korlátok közé szorítja, a ius talionis törvénnyel (ld. Kiv 21,24; Lev 24,19-20; MTörv 19,11-13.21), nem enged szabad folyást az indulatoknak. A „szemet szemért” azt jelenti, hogy a megtorlás mértékét a sérelem mértékéhez szabja, azon tilos túllépni. A szemem sérelme miatt pl. nem vehetem el valakinek az életét, csakis a szemét.
De a megtorlás mégis egy vég nélküli folyamatot indít el, amit csak akkor tudunk megállítani, ha nem veszünk elégtételt a másikon és nem ütünk vissza. Már a zsoltáros is így imádkozik:
„Ha megfizettem annak, aki bántott,
s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem,
üldözzön az ellenség és hadd érjen utol,
életemet tiporja földre,
tegye porrá dicsőségemet” (Zsolt 7,5-6)
És ezek nemcsak szavak voltak, tudjuk, hogy Saul király számtalanszor Dávid életére tört, ennek ellenére Engedi pusztájában Dávid mégis megkímélte Saul életét (1 Sám 24).
A Kivonulás könyvében pedig ezt olvassuk: „Ellenséggel való bánásmód Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá. Ha látod, hogy haragosod szamara a teher alatt leroskadt, ne menj el mellette, hanem segítsd fel vele” (Kiv 23,4-5).
De a haraggal, a bosszúval kapcsolatban legfőképpen a bölcsességi irodalom és a zsoltárok látják el tanáccsal az izraelitákat:
„Aki gonosz tervet kovácsol, rá gördül az vissza,
s azt sem tudja, honnan jött az rá!
Csúfság és gyalázat vár a dölyfösökre,
mint az oroszlán, úgy les rájuk a megtorlás.
Csapdában vesznek el, akik igazak elestén vigadnak,
fájdalom emészti el őket, mielőtt meghalnak.
Harag és düh, utálatos mindkettő,
csak a bűnös ember ragaszkodik hozzájuk” (Sir 27,30–33).
„Ellenségeskedés és megbocsátás Aki bosszút akar állni, az Úr áll bosszút rajta,
és megtartja az ő bűneit is.
Bocsáss meg társadnak, ha vét ellened,
akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát.
Ember ember ellen haragot tart,
és Istennél keres gyógyulást?
A hozzá hasonló embernek nem kegyelmez,
és mégis önnön bűneiért imádkozik?
Haragot tart, holott csak ember,
és bocsánatot kér Istentől?
Ki könyörög majd az ő bűneiért?
Gondolj a végső dolgokra, és szűnj meg gyűlölködni,
a bomlásra és a halálra, s tarts ki parancsai mellett!
Gondolj Isten félelmére, és ne tarts haragot társaddal,
gondolj a Magasságbeli szövetségére, és nézd el társad tévedését!” (Sir 28,1-9)
„Ha ellenséged éhezik, adj neki enni,
ha szomjazik, adj neki vizet inni,
így parazsat gyűjtesz a fejére,
és az Úr megfizeti neked” (Péld 25,21-22).
Tehát Jézus radikalizmusa nem előzmények nélkül való. De Jézus ezen a(z akkoriban) minden jogállamban biztosított jogalapon túllép. A kárvallott nem csak hogy nem követelhet kárpótlást (tehát passzív szenvedő), hanem Jézus azt követeli meg, hogy elébe menjen a károkozónak (teljesen aktív módon!). Azáltal, hogy nem a törvénynek az emberi kapcsolatokra vonatkozó szabályait alkalmazza, hanem az ellenfelek pozitív kezdeményezésének teret ad, válik csak lehetővé, hogy a bosszúból és a bosszú megbosszulásának köréből ki lehessen lépni. Azáltal, hogy valaki egyszer csak nem folytatja tovább a régi játékot, amely szerint „ahogy te énhozzám – én is úgy tehozzád” – ez az egyetlen lehetőség ebből az ördögi körből való kitörésre.
A következő tézis és antitézis az ellenségszeretetről szól:
„`Szeresd felebarátodat {Lev 19,18} és gyűlöld ellenségedet. Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak” (Mt 5,43-45).
A Leviták könyve, amire Jézus utal így szól:
„Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!” (Lev 19,17-18)
Na de akkor mi újat mond Jézus? A mózesi törvény felszólítása csak Izrael fiaira vonatkozik.
Izrael számára kétféle ellenség létezik. Az egyik, aki kívülről szorongatja Izraelt, őket az Ószövetség szerint gyűlölni kell. Igaz, szó szerint ez nem szerepel a Bibliában, hanem azt írja, hogy meg kell ölni őket, el kell pusztítani, hogy írmagjuk se maradjon. Tehát az ellenséggel szembeni pozitív magatartás rájuk nem vonatkozik.
Csakis a belső, saját népéből való ellenséget nem szabad gyűlölni, nem szabad rajtuk bosszút állni, akiket „testvérnek”, „polgártársnak”, „felebarátnak” nevez a Leviták könyve.
Jézus felszólításában az az új, hogy a gyűlölet és a bosszú tilalmát ő kiterjeszti mindenkire, a külső ellenségre is. Mindenkit szeretnünk kell, a gonoszokat is, akik ártanak nekünk. Azt követeli az őt követőktől, hogy olyan tökéletesek legyenek, mint a mennyei Atya. Na de hogy tudnám én azt szeretni, aki árt nekem, hogy tudnám azt szeretni, aki az életemre tör? Erre nem vagyok képes. Aki gyűlöl, az ártani akar a másiknak, aki szeret, az jót akar a másiknak. Tehát valójában Jézus értelmezésében a szeretet nem egy érzelmet jelent, hanem hogy jót akarok a másiknak. A gonoszokat nem tudom érzelemmel szeretni, de nekik jót akarni, arra képes lehetek. Ennek a jóakaratnak az első megnyilvánulása az, amit Jézus kér: „imádkozzatok üldözőitekért”. És az ellenségért, a rosszakaróért mondott imával Isten is belép az egymás közti háborúságba. Az ima általi isteni jelenlét, a rosszakaróért, az ellenségért mondott ima csodák csodájára, lassan fölemészti bennem a negatív érzelmeket. Tulajdonképpen minden irányomban megnyilvánuló rosszakarat, ártó szándék és tett felhívás keringőre, arra hív, hogy kezdjem el az illetőt szeretni. Első lépésben kezdjek el imádkozni érte. Elég, ha csak annyi telik tőlem, hogy Isten áldását kérjem rá:
„Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket” (Lk 6,28).
A kitartó ima aztán meg fogja hozni a kiengesztelődés pillanatát is.
„Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Legyetek egyetértők egymás között, nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében {Péld 3,7}! Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek minden ember előtt! {Péld 3,4}. Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel! Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek« {MTörv 32,35} – mondja az Úr. Hanem, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére {Péld 25,21-22}. Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,14-21)
Ha nehéz is, mert le kell győznöm önmagam, de az az igazság, hogy jó dolog szeretni, sokkal jobb, mint gyűlölni. Ha mi gyöngék is vagyunk, és nem érzünk elég erőt magunkban, van segítőnk, aki megmutatta, hogy le lehet győzni a sötétséget: Jézus Krisztus.
Vágvölgyi Éva
